Brit kutatók megtalálták a német SM U-9 tengeralattjáró által elsüllyesztett HMS Hawke cirkáló roncsát

Az HMS Hawke egy Edgar-osztályú védett cirkáló volt, és 1893-ban állt szolgálatba. A 7 770 tonna vízkiszorítású hajó 118 méter hosszú és 18,3 méter széles volt. Két gőzgépje segítségével maximálisan 20 csomó sebesség elérésére volt képes. Fegyverzete 2 db 234 mm-es, 10 db 152 mm-es és 12 db 6 fontos ágyúból állt. 

Az HMS Hawke 1911 előtt.

Az HMS Hawke nem tartozott a szerencsés hajók közé, ugyanis 1911. szeptember 20-án összeütközött az RMS Olympic óceánjáróval. Az ütközés következtében a cirkáló orra teljesen összeroncsolódott, és újjá kellett építeni. A balesetet követő vizsgálat arra jutott, hogy az Olympic által keltett hatalmas örvények egyszerűen eltérítették a cirkálót, és ezért következett be az ütközés. Így végül senkit sem marasztaltak el a történtek miatt.

A két hajó sérülései egy korabeli újságban.

A háború kitörése után az HMS Hawke a testvérhajóival együtt a 10. cirkáló raj kötelékébe tartozott, és Queenstown kikötője volt a bázisa. A Shetland-szigetek és Norvégia között látott el blokádszolgálatot. Október elején a britek délebbre helyezték át a blokádvonalat, hogy távol tartsák a német hadihajókat egy beérkező kanadai csapatszállító konvojtól. Október 15-én a Hawke épp blokádszolgálatot látott el. 9:30-kor megállt, hogy felvegyen egy matrózt, aki az Endymion nevű testvérhajójáról hozott egy levelet. Miután felhúzták a csónakot, 13 csomós sebességgel tovább indultak, de 10:30-kor az SM U-9 egy torpedója eltalálta a cirkálót. A többi hadihajón csak akkor észlelték, hogy gond van, amikor a tengeralattjáró a Theseus-t is megtámadta. Ezután parancsot adtak a hajórajnak, hogy nagy sebességgel haladjanak északnyugat felé, de a Hawke-tól nem jött válasz. Ezután az HMS Swift rombolót küldték ki Scapa Flow-ból, hogy keresse meg a cirkálót, de csak egy csónakot talált 22 túlélővel. Egy norvég gőzös még 45 hajótöröttet vett a fedélzetére. A cirkáló 524 tisztet és matrózt vitt magával a hullámsírba.

A hajó elsüllyedéséről készült német metszet.

A roncsot 110 méteres mélységben, 70 mérföldre Aberdeenshire-től  találta meg a Lost in Waters Deep roncskutató szervezet csapata 2024. augusztus 12-én. A cirkáló meglehetősen jó állapotban van, ami annak köszönhető, hogy a térségben viszonylag gyér a tengeri élőlények száma. A fedélzeti nyílásokon bepillantva még a szétszóródott használati tárgyak is láthatók.

Az egyik fedélzeti ágyú.

Érdekességként megemlíteném, hogy a Hawke testvérhajóját, az HMS Edgar cirkálót, 1918. április 4-én megtorpedózta az osztrák-magyar SMU 29 tengeralattjáró, de az nem süllyedt el. Erről az esetről bővebben a Haditechnika 2020/5-ös számában lehet olvasni: 

https://real.mtak.hu/115620/1/HT_2020-5_Book_cikk_15.pdf

Forrás: 
https://www.bbc.com/news/articles/c9qg4z1149eo

Read more...

Korrekcióra szorul az osztrák-magyar haditengerészet tengeralattjáróinak magyar nyelvű szakirodalma

Az SMU 29 1918. március 25-én ötödik alkalommal futott ki Cattaróból, hogy ellenséges kereskedelmi hajókra vadásszon. A tengeralattjáró bő egy éve állt szolgálatba Leó Prasil sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt. Az U 29 nem tartozott a szerencsés tengeralattjárók közé, ugyanis ez idő alatt csak három brit tehergőzöst sikerült a tenger fenekére küldenie, igaz, ebben annak is jelentős szerepe volt, hogy a negyedik bevetése után kilenc hónapig javították.

Március 26-án, a portya második napján, egy olasz romboló megpróbálta legázolni, de sikerült időben lemerülnie. A romboló hajócsavarja ugyan nekiütközött toronynak, de csak minimális sérüléseket okozott, így folytatta útját a Mediterráneumba. Március 27-én erős viharba került a Jón-tengeren. Április 4-én Máltától délre, a 35°06′N 14°24′E pontban, megtorpedózott egy teherhajót, de az elsüllyedését nem tudták megerősíteni. Április 5-én sikertelen torpedótámadást hajtott végre egy konvojban haladó gőzös ellen, majd a kísérőhajók hét vízibombát vetettek rá. Április 15-én visszaérkezett a Cattarói-öbölbe.

Az SMU 29 Cattaróban.

A magyar nyelvű szakirodalom csak a fenti információkkal rendelkezett az SMU 29 ötödik útjáról, és a 2010-es évekig az osztrák kutatók sem tudtak semmit az 1918. április 4-én megtorpedózott hajóról. Még William Aichelburg 2002-ben megjelent rendkívül alapos lexikona, a "Register der K. (u.) K. Kriegschiffe" is csak tehergőzösként hivatkozik rá. A történet a 2000-es évek végén tisztázódott, miután a brit nemzeti levéltár anyagai elektronikusan is elérhetővé váltak. Az osztrák Oliver Trulei 2012-ben megjelent, "Die U-Boot Kommandanten der k.u.k. Kriegsmarine" című könyve már név szerint említi a megtorpedózott hajót: az HMS Edgar védett cirkáló volt az áldozat.

Az HMS Edgar 1893-ban állt szolgálatba, mint a róla elnevezett kilenctagú osztály első példánya. A háború kitöréséig a kínai hajóraj tagja volt, majd a hadüzenet után a 10. Cirkáló Raj tagjaként az északi vizeken járőrözött. 1914 végén – három másik testvérhajójával együtt – kísérleti jelleggel torpedóvédő dudorral látták el. Egyúttal kiszerelték a főtüzérségét alkotó két 24 cm-es ágyút, hogy az új monitorokat fegyverezzék fel velük, majd hónapkig a kikötőben állt. 1915 februárjában kapott új fegyverzetet: 10 db 152 mm-es ágyúval szerelték fel. Ezután a Dardanelláknál szolgált, majd 1917-ben átvezényelték az Égei-tengerre.

Az HMS Edgar védett cirkáló.

1918. április 4-én az HMS Edgar az HMS Hope romboló kíséretében Máltára hajózott, amikor a jobb oldalán eltalálta az U 29 torpedója. Az események viszonylag pontosan rekonstruálhatók, ugyanis április 12-én az HMS Edgar fedélzetén kihallgatták a cirkáló parancsnokát, valamint a legénység több tagját is. (Az Admiralitás számára 1918. május 24-én készült jelentés a brit National Archives-ból térítés ellenében kikérhető, és ide kattintva most szabadon hozzáférhetővé tesszük.) E jelentés szerint a torpedó a nap irányából érkezett, és a hajón szolgálatot teljesítő figyelők egyike sem vette észre. A jobb oldali hármas számú (S3) lövegnél csapódott be, és 5 fokos dőlést okozott, amit ellenárasztással sikerült  megszüntetni. A cirkáló egy lövést adott le a tengeralattjáró feltételezett irányába, hogy így jelezzen a rombolónak. Az HMS Hope azonnal ráfordult, aktiválta a ködfejlesztőit, majd három vízibombát vetett azon a ponton, ahol számításuk szerint a tengeralattjárónak kellett tartózkodnia.

A jelentésből további érdekességek is kiderülnek: Az HMS Edgar maximális sebessége mindössze tíz csomó volt, noha újkorában még 20 csomó elérésére is képes volt. A romboló egyik turbinája nem működött, így szintén nem tudott a maximális sebességével haladni. Az U 29 mintaszerű támadást hajtott végre, ugyanis az őrszemek már csak a torpedó becsapódása előtti másodpercekben vették észre, hogy hajójukat megtámadták. A vén cirkálónak azonban szerencséje volt, mert a torpedóvédő dudor kiválóan vizsgázott. Csak két rekeszt árasztott el a víz, míg két másikat folyamatos szivattyúzással vízmentesen tudtak tartani. A kikötőbe való befutás után az összes szivárgást megszüntették.

Az HMS Edgar további sorsa meglehetősen eseménytelenül telt. A háború után leszerelték, majd 1921-ben eladták ócskavasnak. 1924 április 24-én érkezett meg Morecambe kikötőjébe, ahol szétvágták. Az SMU 29 nem torpedózott meg több hajót, habár szinte állandóan a tengeren volt. Utolsó portyájáról november elsején tért vissza az U-14 társaságában, már azután, hogy Horthy Miklós flottaparancsnok a császár utasítására átadta a flottát a délszláv nemzeti tanácsnak. A háború utáni osztozkodás során végül Olaszország kapta meg, mint háborús jóvátételt, de sohasem sorolták be az olasz flottába, mert eladták ócskavasnak.

A cikk bővített, átdolgozott változata megjelent a Haditechnika folyóirat 2020/5. számában "Az SMU 29 tengeralattjáró elfeledett áldozata" címmel és az alábbi linkre kattintva letölthető: 

http://real.mtak.hu/115620/1/HT_2020-5_Book_cikk_15.pdf

Read more...