Újabb Zeppelin támadás London ellen - 1916. március 31.

1916. március 31. holdvilágmentes éjjelén a németek felújították a Nagy-Britannia elleni Zeppelin támadásokat. 

Az első éjszaka 7 léghajó indult London irányába. Strasser gyanította, hogy a britek lehallgatják a rádió adásait, ezért megtiltotta a felszállással kapcsolatos üzenetek küldését. Az Anglia felé tartó út során az L 9-et súlyos baleset érte. Az elülső gondola egyik motorjának feszítőhuzala elszakadt, és feltekeredett a propellerre. A huzal megrántotta a motort, a gondola hátsó része pedig belevágódott a hajótestbe. A közel hat méteres propeller átvágta a bordákat, szétszakította a huzalokat, összetörte a tartókat, majd darabokra tört, a szilánkjai pedig kiluggatták a gázcellákat. A hajó hirtelen orr nehézzé vált, majd megindult a föld felé, miközben a motorok még mindig maximális fordulaton jártak. A bajt tetézte, hogy a motorvezérlő kábelek is elszakadtak. Az L 9-et csak úgy tudták megmenteni, hogy manuálisan állították le a motorokat. Ezután a legénységnek sikerült visszaszereznie az irányítást a léghajó felett, és az visszatért bázisára. 

Az L 13 hasonlóan balszerencsés volt. 2,5 tonna bombával a hasában meleg levegőbe került, ami olyannyira lecsökkentette a maximális repülési magasságát, hogy Mathy parancsnok a visszafordulást fontolgatta. Miután ledobta az első gyújtóbombákat, egy légvédelmi üteg tüzet nyitott rá, és átütötte az egyik gázcellát. Mathy ezért kioldotta az összes bombáját, és visszafordult. A helyzet annyira súlyos volt, hogy egy gyors jelentést is megírt, amit kidobott az egyik ablakon, számolva azzal az esettel, hogy nem jutnak haza. A legénység megfeszített tempóban dolgozott, hogy befoltozza a lyukakat, így végül sikerült visszatérniük a kontinensre. 

A március 31-ei támadás eredménye Bury St Edmundsban.

A többi léghajó sem jutott el Londonig, és csak kisebb célokat bombáztak, kivéve az L 15-öt, mely elérte a várost, de nem jutott vissza.

Az L 15 is meleg levegőbe került, de Breitaupt kapitány úgy döntött, hogy kockáztat, és 2500 méter magasan berepült az elsötétített város fölé. Még a külváros felett haladva egy üteg keresőfénye megtalálta az L 15-öt, és egy lövedéke eltalálta a léghajót. A helyzet azonban sokkal súlyosabb volt, mint az L 13 esetében, mivel egy repülőgép is megtámadta. B. Brandon hadnagy már lassan egy órája követte az L 15-öt, mire támadást tudott indítani. Mivel az L 15 már nem tudott magasabbra emelkedni, ezért minden géppuskájából tüzet nyitott támadójára. Brandon azonban rosszul mérte fel a saját sebességét, és miközben a gyújtóbombákat élesítette, elvétette a léghajót. Az újabb támadási kísérlete sem járt sikerrel, mert mire rá tudott fordulni az L 15-re, az eltűnt egy felhőben. 

Breitaupt egy időre fellélegezhetett, és a károk kijavítására koncentrált. A légvédelmi gránát azonban számos cellát felsebzett, kettő pedig teljesen kiürült. Az utolsó lehetősége az volt, hogy a Temze vonalát követve még napkelte előtt visszatér Belgiumba. Minden mozdítható terhet kidobáltak: bombákat, fegyvereket, még a rádiót is, de az L 15 tovább süllyedt. Amikor elérték a Temze torkolatát, már csak 150 méter magasan voltak, de a hajó nem bírta tovább a megpróbáltatásokat, és kettétört. Az L 15 legénységét felfegyverzett trawlerek vették körbe, az egyikük pedig tüzet is nyitott rájuk, míg egy romboló oda nem ért. A kapitánya két feltétellel mentette ki a túlélőket: egy csónakba maximum hárman szállhatnak be, és teljesen le kell vetkőzniük. Breitaupt később csak hosszas követelődzés után kapta vissza ruháit, valamint gombjaiért és medáljaiért is meg kellett küzdenie. Az L 15-öt vontába vették ugyan, de egy brit tiszt felszakította a maradék cellákat, így az végül a tenger fenekére süllyedt. 

Az L 15 roncsa.

Read more...

Újabb Zeppelin támadás a Brit-szigetek ellen – 1916. március 5-6.

Március 5-6. télies éjszakáján két Zeppelin támadta meg Hullt. Eredetileg mindkettő Rosythra márt volna csapást a Nyílt Tengeri Flottával közösen, de a szeles időjárás megakadályozta őket, hogy elérjék eredeti célpontjukat. Az L 14 könnyen megtalálta a Flamborough-fokot, mivel a talajt hó borította, valamint Hull és Beverly is azonosítható volt. Az L 11 egy órával később, és Tunstallon keresztül érkezett Hull fölé, akkor, amikor az L 14 már távozott. Mivel felhők takarták a célpontokat, addig várt, amíg kitisztult az idő. 

Ahogy a bombakamrák ajtajai kinyíltak, az ezer méteres mélységből tisztán látszódtak a város fényei. Az egyik bomba Earle's Yard közelében esett a folyóba, és részben megsemmisített egy 3 000 tonnás hajót. A károk többsége nem volt ennyire súlyos, de a robbanások betörték a Paragon állomás tetőablakát, az aláhulló törmelék pedig 17 ember életét oltotta ki. Az alatt a két óra alatt, amit a két léghajó a célpontok felett töltött, egyetlen támadás sem érte őket. Beverlyben, ahol a legközelebb becsapódó bombák is csak a mezőkön értek földet, a Royal Flying Corps egyik tisztjét megtámadta a felbőszült tömeg. A támadás után Hull polgármesterének ígéretet tettek, hogy légelhárító ütegeket telepítenek a városba. 

A Collier utcát ért károk a támadás után.

Egy futár, aki a rendőrparancsnoknak továbbított egy üzenetet, később azt vallotta, hogy látta a nyitott bombakamrákat, és hogy az Edward király utcai prostituáltak térden állva könyörögtek, hogy ne bombázzák le őket.

Ezzel egy időben a britek a dél-afrikai Smuts tábornokot, és jelentős erősítést küldtek a kelet-afrikai hadszíntérre. Ennek köszönhetően újra visszaszerezték a kezdeményezést ezen a hosszú ideje elhanyagolt fronton. Smuts tábornokot azzal a feladattal bízták meg, hogy semmisítse meg a sikeresen védekező von Lettow-Vorbeck haderejét. Smutsnak körülbelül 20 000 katonája volt, többségében dél-afrikaiak, de indiai, brit, belga, rodéziai, majd nem sokkal később portugál katonák is szolgáltak a parancsnoksága alatt. Ezt az erőt 50 000 afrikai hordár egészítette ki.

Királyi Afrikai Lövészek menetben.

Smuts hadtestekbe osztotta csapatai, és több irányból intézett támadást. A csatározások nagy része Brit Kelet-Afrika határainál zajlott le, a Kilimandzsáró lába alatt. A tényleges harcok meglehetősen ritkák és rövidek voltak, az igazi gyilkos a számtalan betegség volt, ami megtizedelte a katonákat. A 9. Dél Afrikai Gyalogezred eredetileg 1 135 emberrel érkezett a hadszíntérre, de októberre csak 116 harcképes katonája maradt, anélkül, hogy akár egyetlen komolyabb összecsapásban részt vettek volna.

Read more...

Nagyszabású Zeppelin támadás Anglia ellen - 1916. január 31.

1916. január 31-én a Császári Haditengerészet kilenc Zeppelinje szállt fel, hogy az éjszaka folyamán Liverpool-t bombázza. A léghajók háborítatlanul keltek át a Csatornán, de az Anglia felett kialakuló köd, valamint műszaki problémák miatt szétszóródtak, és célt tévesztettek. Több várost is bombáztak, ami 61 ember halálát okozta, valamint további 101 fő megsebesült. A köd ellenére 22 angol repülő szállt fel, de egyikük sem találta meg a léghajókat, viszont két pilóta leszállás közben balesetet szenvedett és meghalt.

Wednesbury temploma a támadás után.

A visszatérés során az L 19 meghibásodott és az Északi-tengeren kényszerleszállást hajtott végre. A roncs még hosszú ideig a felszínen maradt, és a brit King Stephen nevű trawler véletlenül rátalált. A trawler kapitánya beszélt a roncson tartózkodó túlélőkkel, de attól félt, hogy ha a 16 németet felveszi hajójára, elfoglalják azt. Emiatt úgy döntött, hogy tovább áll és keres egy brit hadihajót, mely biztonságosan kimentheti majd a túlélőket, de mire visszaért a kikötőjébe, az L 19 elsüllyedt. Túlélők nem voltak. Néhányan, köztük Odo Löwe kapitány is, palackba zárt üzeneteket dobtak a tengerbe, melyek közül néhányat megtaláltak.

Az L 19 pusztulása egy képeslapon.

Löwe kapitány utolsó üzenete így szólt: "15 emberrel az L 19 felső platformján és gerincén sodródunk nagyjából 3 fokra keletre, egy utolsó üzenetet akarok küldeni. Háromszor is motorhibát észleltünk, és a visszafelé úton könnyű ellenszél lassította utunkat. A ködben Hollandia fölé sodródtunk ahol erőteljes légelhárító tüzet kaptunk. A hajó egyre nehezebb lett és egyszerre három motor is felmondta a szolgálatot. Február 2-án, éjjel 1 óra felé, mely valószínűleg az utolsó óránk lesz."

Odo Löwe, az L 19 kapitánya.

Az eset nagy port vert fel és megosztotta a brit közvéleményt. Sokan elítélték Martin kapitányt, amiért nem mentette ki a németeket, míg a londoni püspök dicsérte, amiért emberei biztonságát tartotta szem előtt és nem bízott a németekben. A sajtó egy része pedig jogos bosszúnak vélte a dolgot, amiért a németek a civil lakosságot bombázták. Az ügy után nem sokkal a King Stephen trawlert a Királyi Haditengerészet lefoglalta és Q hajóvá alakította át, de 1916. április 16-án a német SMS G41 torpedónaszád elsüllyesztette, a legénységét pedig fogságba ejtette.

1964-ben egy újságíró nyomozni kezdett az L 19 elsüllyedése után, és átnézte az Admiralitás vonatkozó feljegyzéseit, valamint beszélt a King Stephen két, még elő matrózával. A dokumentumokból és a legénység elbeszéléséből egyértelműen kiderült, hogy Martin kapitány tiltott helyen halászott, és szándékosan rossz pozíciót adott meg a hatóságoknak, és ezért nem találták meg az L 19 maradványait. William Martin kapitány 1917. február 24-én halt meg szívelégtelenségben.  

Read more...