Elsüllyed az orosz Imperatritsa Mariya csatahajó - 1916. október 20.

A cári flotta a Fekete-tengeren meglévő erőfölényének fenntartása céljából, még a világháború kitörése előtt, egy háromtagú dreadnought-osztály építésébe kezdett. Az első két egység, az Imperatritsa Mariya, és az Imperatritsa Ekaterina Velikaya csatahajók szolgálatba állítására azonban már csak 1915-ben került sor. A két modern hadihajó a többi egységgel együtt Szevasztopolban állomásozott, és számos bevetést hajtott végre a török, és a bolgár partok ellen. A már meglévő sorhajókkal, és kisebb egységekkel együtt, komoly fenyegetést jelentettek a török (és német) hadihajókra. 

Az Imperatritsa Mariya csatahajó fénykorában.

Erre a biztosnak tűnő orosz erőfölényre jelentős csapást mért, hogy 1916. október 20-án kora reggel az Imperatritsa Mariya csatahajó belső robbanás következtében elsüllyedt. A baleset kiváltó oka az elülső lőszerraktárban keletkezett tűz volt, amit bár felfedeztek, de nem tudtak időben megfékezni. Ugyan Ignatyev kadétnak, és néhány matróznak sikerült életük árán elárasztaniuk az elülső lőszerraktárakat, megakadályzva ezzel egy katasztrofális robbanást, hősiességük a hajót mégsem tudta megmenteni. Negyven perccel az első robbanás után a torpedóteremben is bekövetkezett egy második, ami már sokkal súlyosabbnak bizonyult, és komoly vízbetörést okozott. A csatahajó orra lassan süllyedni kezdett, miközben folyamatosan jobbra dőlt. Végül néhány perccel később felborult, és elsüllyedt, 228 tengerész halálát okozva.

A felborult roncs a dokkban.

1918. május 18-án, hosszas előkészületek után, sikerült a csatahajót kiemelni, majd továbbra is felborult állapotban, május 31-én a szevasztopoli 31-es számú dokkba vontatni. A forradalom, és a polgárháború miatt kialakuló káosz azonban nem tette lehetővé kijavítását, így csak a 130 mm-es ágyúit szerelték ki. 1923-ban a hajót tartó fagerendák már erősen rothadtak, ezért a dokkot vízzel töltötték fel, majd  a hajót kivontatták, és sekély vízben elsüllyesztették. 1925 júniusában elrendelték lebontását, de a munkálatokhoz csak 1926-ban fogtak hozzá. Ekkor újra dokkba vontatták, majd fokozatosan szétvágták. Lövegtornyait, melyek a hajó elsüllyedésekor kiestek a helyükről, kiemelték. Két páldányt a kikötő védelmi rendszerébe építettek be, és 30. Partvédelmi Üteg néven vettek részt a város védelmében a második világháború alatt.

Read more...

A jó vutki - A Nagy Háború anekdotái II.

Egy csernovici menekült asszony beszélte:

– Élénk forgalmú szatócsüzletünk volt Csernovicban. Amikor seregeink kiürítették a várost, a lakosság ezrével menekült Magyarország felé. Mi is készülődtünk, de mivel tíz gyermekünk van, nehezen haladt előre a csomagolás. Végre bevonultak az oroszok és mi kénytelenek voltunk megadni magunkat a sorsunknak. Férjem az értékesebb holmik elrejtésével foglalatoskodott, én pedig az üzletben néztem a dolog után, amikor egyszerre csak három tiszt állított be. Vutkit* kértek. Én félelmemben sokáig kotorásztam az üvegek között, de aztán fölkaptam az egyiket és látszólag barátságos arccal töltöttem nekik. A tisztek nagyokat csettintve hajtották föl az italt, majd egy rubelt dobtak az asztalra és eltávoztak. Alighogy kifordultak, belépett az uram, akinek persze nyomban elujságoltam az oroszok látogatását.

– És melyikből adtál nekik? – kérdezte tőlem.

– Ebből a sötét flaskából, – feleltem.

A férjem fejéhez kapott és kétségbeesetten kiáltott föl:

– Te szerencsétlen teremtés, mit tettél?! Most majd lekaszabolnak mindnyájunkat!

Az üvegben kreozot** volt, amit a férjem valami rovarirtószer előállítására hozott a patikából.

Kínos töprengésünk közepette kardcsörtetés hallatszott kívülről. El voltunk készülve a legrosszabbra. Csakhamar egy egész csapat muszka tiszt lépett be. Mogorva hangon megint vutkit kértek. Férjem, hogy kiengesztelje őket, a legjobb szilvóriumból töltött neki. A tisztek megízlelték és kelletlenül tolták vissza az asztalra:

– Nem kell! Abból adjon, amelyikből a felesége töltött.

...És még aznap elfogyott az egész flaskó kreozot. Másnap a férjemnek már ujat kellett hoznia a gyógyszertárból.

(In: Nagy Endre (szerk.): A Nagy Háború anekdotái. Bp, 1915. Kép: Orosz katonák Galíciában. Forrás: http://rudocs.exdat.com)

* Vodka.
** Bükkfakátrányból előállított, színtelen v. sárgás, idővel megbarnuló, sajátos füstszagú, olajszerű folyadék, mely több benzolszármazék elegyének tekintendő. Íze égető, maró. Gyógyszerként is használták.

Read more...

Kozákok - A Nagy Háború anekdotái I.

Az oroszok máramarosi betörésének idején kozákok garázdálkodtak egy hazafias érzelmű, rutén paraszt viskójában. Négyen voltak a kozákok, de húsz helyen fosztogattak. Elvittek minden elvihetőt.

Szegény kirabolt rutén ott búsult a háza előtt, amikor nagyobb csapat orosz katona közeledett a falu felé. Egyik tiszt leszállt a lováról s egy ital vizet kért. Közben szóbaelegyedett a ruténnel, aki keservesen panaszolta el, hogy a kozákok mindenét el-"rekvirálták".

– S mondd csak, – kérdezte az orosz tiszt, – ez a kabát rajtad volt akkor, mikor a kozákok itt jártak?

– Igenis, tiszt úr.

A kozáktiszt mosolygott:

– Akkor nem az én katonáim voltak. Mert akkor most már csak ing volna rajtad, – vagy még az se.

(In: Nagy Endre (szerk.): A Nagy Háború anekdotái. Bp, 1915. Kép: Kozák elővédcsapat. Forrás: http://keptar.oszk.hu)

Kozák elővédcsapat.

Read more...