A jó vutki - A Nagy Háború anekdotái II.

Egy csernovici menekült asszony beszélte:

– Élénk forgalmú szatócsüzletünk volt Csernovicban. Amikor seregeink kiürítették a várost, a lakosság ezrével menekült Magyarország felé. Mi is készülődtünk, de mivel tíz gyermekünk van, nehezen haladt előre a csomagolás. Végre bevonultak az oroszok és mi kénytelenek voltunk megadni magunkat a sorsunknak. Férjem az értékesebb holmik elrejtésével foglalatoskodott, én pedig az üzletben néztem a dolog után, amikor egyszerre csak három tiszt állított be. Vutkit* kértek. Én félelmemben sokáig kotorásztam az üvegek között, de aztán fölkaptam az egyiket és látszólag barátságos arccal töltöttem nekik. A tisztek nagyokat csettintve hajtották föl az italt, majd egy rubelt dobtak az asztalra és eltávoztak. Alighogy kifordultak, belépett az uram, akinek persze nyomban elujságoltam az oroszok látogatását.

– És melyikből adtál nekik? – kérdezte tőlem.

– Ebből a sötét flaskából, – feleltem.

A férjem fejéhez kapott és kétségbeesetten kiáltott föl:

– Te szerencsétlen teremtés, mit tettél?! Most majd lekaszabolnak mindnyájunkat!

Az üvegben kreozot** volt, amit a férjem valami rovarirtószer előállítására hozott a patikából.

Kínos töprengésünk közepette kardcsörtetés hallatszott kívülről. El voltunk készülve a legrosszabbra. Csakhamar egy egész csapat muszka tiszt lépett be. Mogorva hangon megint vutkit kértek. Férjem, hogy kiengesztelje őket, a legjobb szilvóriumból töltött neki. A tisztek megízlelték és kelletlenül tolták vissza az asztalra:

– Nem kell! Abból adjon, amelyikből a felesége töltött.

...És még aznap elfogyott az egész flaskó kreozot. Másnap a férjemnek már ujat kellett hoznia a gyógyszertárból.

(In: Nagy Endre (szerk.): A Nagy Háború anekdotái. Bp, 1915. Kép: Orosz katonák Galíciában. Forrás: http://rudocs.exdat.com)

* Vodka.
** Bükkfakátrányból előállított, színtelen v. sárgás, idővel megbarnuló, sajátos füstszagú, olajszerű folyadék, mely több benzolszármazék elegyének tekintendő. Íze égető, maró. Gyógyszerként is használták.