Hajóportré – SMS Goetzen (MV Liemba)

100 éve, 1915 decemberében kezdődtek meg a harcok a britek és a németek közt a Tanganyika-tó feletti uralomért. Ennek kapcsán mutatjuk be ezen harcok nagy túlélőjét, az SMS Goetzent, azaz mai nevén MV Liemba gőzöst.

A Goetzent a papenburgi Meyer-Werft Hajógyár építette 1913-ban, és Német Kelet-Afrika korábbi kormányzójáról, Gustav Adolf Graf von Goetzenről kapta a nevét. Azzal a céllal építették, hogy rakományt és utasokat szállítson az Ostafrikanische Eisenbahngesellschaft (Kelet-Afrika Vasúti Társaság) számára. Elkészülte után a Goetzent szétszerelték, és 5 000 db dobozba csomagolva, három teherhajó szállította Dar es Salaamba, ahonnét vasúton vitték tovább Kigomaba. Itt, újbóli összeszerelés után, 1915. február 5-én állt szolgálatba.

Az SMS Goetzen 1915-ben.

Eredetileg a hajón hét elsőosztályú és öt másodosztályú kabin volt, valamint első- és másodosztályú étkező és dohányzó szalonok. Felszerelték még jéggéppel, valamint elektromos világítással és szellőző rendszerrel is. Fedélzetén 60 fő legénységet és 4 tisztet tudtak elszállásolni.

Szolgálatba állítása után a Goetzen kisegítő hadihajó státuszt kapott és átnevezték SMS Goetzenre. Megkapta az SMS Königsberg egyik 10,5 cm-es ágyúját, valamint az egyik 8,8 cm-es ágyút a kettő közül, melyeket a Königsberg hozott magával, hogy lehetőség esetén kereskedelmi hajókat fegyverezzen fel segédcirkálónak. Továbbá az SMS Möwetől is kapott két db 3,7 cm-es Hotchkiss revolver ágyút.

Az SMS Goetzen 10,5 cm-es ágyúja.

A Goetzen parancsnokának Siebel tengerészfőhadnagyot nevezték ki és tevékenységének megkezdése után a németek szinte teljesen fennhatóságuk alá vonták a Tanganyika-tavat. Emiatt a britek két felfegyverzett motorcsónakot juttattak a tóra a meglehetősen hírhedt és excentrikus Geoffrey Spicer-Simson parancsnoksága alatt. Spicer-Simson meglehetősen sajátos vezetési stílusa és viselkedése ellenére a kis brit kötelék sikeresen vette fel a harcot a túlerőben levő németekkel, és először elfogták a Kingani ágyúnaszádot, majd 1916 februárjában elsüllyesztették a Hedwig von Wissmant is.

A tavon elért sikereiknek köszönhetően a britek és a belgák a szárazföldön is megindultak Kigoma irányába, majd Albertvillenél egy légi támaszpontot is létrehoztak. 1916. június 10-e után innen több légitámadást is végrehajtottak a kigomai kikötőben állomásozó Goetzen ellen, de találatot nem értek el. Ekkorra azonban a németek szinte teljesen leszerelték a hajó fegyverzetét, és csak az egyik 3,7 cm-es Hotchkiss ágyút hagyták meg, légvédelmi feladatokra.

1916 júliusában az antant csapatoknak sikerült elvágniuk Kingani vasúti összeköttetését, ami a kikötő elszigetelődésével fenyegetett. Lettow-Vorbeck tábornok, a német csapatok parancsnoka, ezért úgy döntött, hogy kiüríti a várost, és elrendelte a Goetzen elsüllyesztését. A feladat végrehajtásával a Meyer-Werft három gépészét bízták meg, akik a hajóval együtt utaztak Kinganiba, hogy felügyeljék a az összeszerelését. A három gépész úgy döntött, hogy olyan állapotban süllyesztik el a hajót, hogy az egy későbbi kiemelés után könnyen kijavítható legyen. Ezért az összes gépészeti berendezést vastag zsírréteggel fedték be, és homokkal töltötték fel a hajót, majd 1916. július 26-án 20 méteres mélységben elsüllyesztették a Katabe-öbölben.

A fegyverszünet után a belgák a Goetzen kiemelése mellett döntöttek, a feladattal pedig egy Johann Ludwig Hall nevű svéd mérnököt bíztak meg. Búvárok segítségével minden mozdíthatót eltávolítottak a hajóról, majd kábelek segítségével két, kifejezetten erre a célra épített uszályt rögzítettek a hajóhoz. Így sikerült a Goetzent annyira megemelni, hogy a felépítményei már a vízfelszín fölé emelkedtek. Ebben az állapotban vontatták át Kinganiba, ahol 6-7 méter mély vízben leültették. 1920 elején azonban egy vihar elsodorta a hajót és a Lusana-foknál elsüllyedt.

1921-ben a britek vették át az uralmat Kinganiban, és szintén a hajó megmentése mellett döntöttek, de csak 1924. március 16-án sikerült a Goetzent kiemelniük. Mivel a gépek és a kazánok használható állapotban voltak, hozzáláttak a hajó kijavításához. A munkálatokkal 1927 elején végeztek, majd még ugyanazon év május 16-án szolgálatba állították Liemba néven a Tanganyika Vasúti és Kikötői Szolgálatnál. Érdemes megjegyezni, hogy a briteknek a hajó kiemelése, és átalakítása összesen 78 000 Fontba került, míg anno a németek csak 36 000 Fontért építették.

1927-óta a Goetzen immár Liemba néven szinte folyamatosan szolgálatban áll és hajózik. 1976 és 1977 között egy nagyobb felújításon esett át. Ekkor a gőzgépeit dízelmotorokra cserélték. 1993-ban ismételten leállították, és felújították. Újjáépítették a fedélzeti felépítményeit, kicserélték az elektromos rendszerét, felújították a kabinjait, és új MAN dízelmotorokat kapott, melyekkel már 11 csomóra növelte a maximális sebességét.

1997-ben 75 000, a kongói háború elöl menekülő zairei állampolgár szállításában vett részt Kigoma és Uvira közt. 2015 májusában további 50 000 embert szállított, akik a Burundiban zajló véres események elől menekültek.

2011-ben a hajó tulajdonosa, a TRC (Tanzania Railways Corporation) vállalat, megkereste a német kormányt, hogy nyújtsanak támogatást a hajó felújítására vagy cseréjére. A német hatóságok megvizsgálták a kérést, és megállapították, hogy egy új hajó építése jóval olcsóbb lenne, mint a felújítás. Végül azonban az ügy elsikkadt, és a németek semmilyen támogatást sem nyújtottak a TRC-nek.

MV Liemba néven, napjainkban.

Jelenleg a Liemba kéthetente egyszer fut ki egy irányba: szerdától péntekig Kigomaból Mpulunguba hajózik, majd péntektől vasárnapig vissza. Kigomaban, Mpulungaban és Kasangaban rendes kikötők vannak, azonban a többi megállóhelyen csak csónakokkal tudnak ki és beszállni az utasok.  

A Liemba jövőbeni sorsáról nincsenek információink, de reméljük, hogy még hosszú ideig szelheti a habokat, és ha egyszer sor kerül nyugdíjazására, múzeumhajó válik majd belőle. Zárásképpen az alábbi videót ajánljuk megtekintésre, mely a Liemba hétköznapjait mutatja be.