kedd, augusztus 30, 2016

Tipikus törzsörmester - A Nagy Háború anekdotái XI.

Hadseregünk gáz-zászlóalja 1916 június 29-én vitte végbe az első gáztámadást a Doberdón, éspedig oly hősi módon, hogy a gáztámadás után a legénység tetemes részét kitüntették. A vitézségi-érmek a Kremsben volt pótszázadunkhoz éppen akkor érkeztek meg, mikor a zászlóalj az olasz frontról az orosz hadszíntérre való átutazása közben néhány napig megpihent. Az érmek ünnepélyes kiosztása is a kremsi gyakorlótéren történt meg.

A dekoráltak közt volt a jó öreg Hudák János törzsőrmester is, a békebeli cs. és kir. őrmesterek tipikus alakja. Mellette álltam én magam. A vitézségi-érmek feltűzése után a díszmenet következett és mi megilletődve fogadtuk saját legénységünk tisztelgését. Amikor azonban épp a saját századunk vonult el előttünk vonalban, az utóbbi napok esőzéseiből visszamaradt tócsához érve, a század pár embere a tócsát kikerülendő, félreugrott kissé s megzavarta a vonalat…

Hanem ezt már nem tudta nyugodtan nézni Hudák János törzsőrmester úr sem s megfeledkezvén róla, hogy ezúttal őt is ünneplik, harsány hangon kiáltott oda a századnak:

- Richtung, az anyátok!… 

(Czabaji Horváth Iván közlése., Baja. In: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái.)
(Kép forrása: fortepan.hu)

Read more...

péntek, augusztus 12, 2016

Zeppelin támadás Woodbridge és Harwich ellen - 1916. augusztus 12.

A támadás eredeti célja most is London volt, de a rossz időjárás, és műszaki hibák sorozata miatt ismét más városok szenvedtek kárt. Négy zeppelin indult bevetésre, de háromnak vissza kellett fordulnia. Csak a Wenke fregatthadnagy parancsnoksága alatt álló L10 érte el a brit partokat, de este 9:25-kor Lowestofttól délre a szárazföld fölé érve erőteljes ellenszélbe kerültek, így London helyett Harwich felé vették az irányt.

22:20-kor értek Woodbridge fölé, ahol a 2. és 3. Londoni Gyalogdandár katonái puska- és gépágyútűzzel fogadták az L10-et. Wenke fregatthadnagy legénysége négy romboló- és húsz gyújtóbomba ledobásával válaszolt, melyek a  St. John’s Hill nevű utcácskára hullottak. Az egyik bomba az 1-es szám előtt robbant, és hat életet követelt. Mr. Tyler - aki csizmakészítő volt - és felesége a 4-es szám bejárata előtt álltak. Mrs. Tyler azonnal meghalt, míg férje halálos sebet kapott. Edward Turner és Dennis Harris szerencsétlenségükre éppen az utcában sétáltak hazafelé, amikor a robbanás történt, és mindketten meghaltak. Egy másik áldozat, a 67 éves Mrs. Eliza Bunn, aki a New utca 14 szám alatt lakott, nem sokkal azután halt meg, hogy a háza romjai alól kimentették. A New utca 27-ben élő 16 éves James Marshall azért halt meg, mert még meg akarta inni a kakaóját, miközben a szülei már kimenekültek a házból.
A St. John's Hill 4. szám, ahol Mr. és Mrs. Tyler meghaltak.
Bombák hullottak még a Castle és Bredfield utcákra, a Burkitt, a Seckford és az Ipswich útra is. Woodbridge-ben összesen hét sérült, és hat halott volt.

Woodbridge után az L10 egy Kesgrave melletti mezőre dobott gyújtóbombákat, majd egy Ipswitch külterületén álló mobil légvédelmi üteg tüzet nyitott rá. Ezután még négy gyújtóbombát dobott egy másik mezőre, majd a légvédelmi tüzet elkerülve Harwich felé fordult. 
Friedrich Wenke, az L10 parancsnoka.
Az L10 összesen 8 romboló- és 4 gyújtóbombát dobott Harwich Parkeston nevű negyedére. Az egyik bomba, mely a Ray Hill közelében fekvő erőmű mellett csapódott be, leszaggatta a telefonvezetékeket. A bombák összesen 17 embert sebesítettek meg, négy házat döntöttek romba, és számos egyéb kárt okoztak a Tyler utcában. Az L10 ezután északnak fordult, még két bombát dobott Fagbury Cliff és Trimley St. Martin között, majd 11:35-kor Aldeburgh közelében elhagyta a szárazföldet.

Négy repülőgép is felszállt Yarmouth-ból az elfogására, de mindegyik visszafordulásra kényszerült motorhiba miatt.

Read more...

kedd, augusztus 02, 2016

Elsüllyed a Leonardo da Vinci csatahajó - 1916. augusztus 2.

1916. augusztus 2-án, este 11 óra 30 perckor, az olasz Leonardo da Vinci csatahajót óriási erejű robbanás rázta meg Tarantó kikötőjében, majd perceken belül elsüllyedt. A katasztrófában 2 tiszt, és 227 matróz veszett oda. A hivatalos álláspont szerint a kordit önrobbanása okozta a hajó megsemmisülését, azonban már a kortársak egy része is szabotázsakcióra gyanakodott. A háború után az olasz tengerészet-történet ragaszkodott az instabil lőpor okozta robbanás elméletéhez, és ezzel az indokkal magyarázták az 1915. szeptember 27-én felrobbant Benedetto Brin sorhajó elvesztését is.
A Leonardo da Vinci csatahajó.
Noha az oszták és a magyar szakirodalom is átvette ezt az elméletet, nem zárták ki a szabotázsakció lehetőségét, sőt, egyes szakírók még manapság is a szabotázs mellett törnek lándzsát. A parttalan vitába dr. Sárhidai Gyula 2015 végén, a Haditechnika c. folyóiratban megjelent, “Az olasz csatahajók pusztulásának okai” c. cikke hozott új érveket a szabotázsakció mellett.

Sárhidai szerint Bécsben már 1910-ben felállították a Marine Evidenz Büro-t, mely a tengeri hírszerzés központja lett. Ennek operatív központja Zentrale Marine Evidenz Büro néven Pólában működött. Csak ennek a hivatalnak a vezetője ismert, von Ribak ellentengernagy néven. A munkatársairól semmilyen feljegyzés nem maradt fenn, ugyanis az összeomlás napján minden iratot elégettek. Naplók, visszaemlékezések nem születtek, mivel az olasz és a szerb királyság a háború után is üldözte a Monarchia egykori kémeit és ügynökeit.
Újra a felszínen.
Sárhidai szerint mindkét csatahajót időzített bombával robbantották fel, amiket albán szénhordó munkások közé vegyült ügynökök vittek fel a csatahajókra. (Ebben a korszakban a hadihajók szénnel való feltöltését nagyrészt kézi erővel végezték.) A teljes igazságot valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hiszen az esetleges elkövetők már évtizedek óta halottak, és kevés a valószínűsége, hogy leszármazottaiknak beszéltek a dologról. Elképzelhető, hogy egy olasz levéltárban maradtak fenn olyan iratok, melyek a szabotázs megtörténtét támasztanák alá, de kétséges, hogy azok valaha is napvilágra kerülnének. 

A Leonardo da Vinci csatahajó kiemeléséhez azonnal hozzáláttak, de csak az előkészítő munkálatok két évet vettek igénybe. 1919. szeptember 17-én ugyan sikerült felszínre hozni a felborult hajótestet, de az átfordítás további munkálatokat igényelt. Végül 1921. január 24-én a kikötő kifejezetten erre a célra kimélyített pontja felett sikeresen átfordították a csatahajót. Az olasz haditengerészet tervei szerint a Leonardo da Vinci-t modernizálás után újra szolgálatba állították volna, de a háborút követő általános pénzhiány miatt 1923. március 22-én inkább eladták ócskavasnak. 
Az átfordítás megkezdése.

Read more...

vasárnap, július 31, 2016

A Giacinto Pullino tengeralattjáró elfogása - 1916. július 31.

Az olasz Giacinto Pullino tengeralattjáró 1916. július 29-én futott ki Velencéből, hogy Fiume kikötője előtt ellenséges hajókra vadásszon, de a ködös időben megfeneklett a quarnerolói Galiola előtti zátonyon. A legénység a kódkönyvek megsemmisítése után sorsára hagyta a hajót, és megpróbált elmenekülni, de az SMS Satellit romboló felfedezte a csónakjukat. 

A tengeralattjárón utazott az osztrák állampolgárságú Nazario Sauro is. Mivel tisztában volt vele, hogy elfogása esetén árulásért kivégeznék, ezért egy csónakban megpróbált az olasz partokig evezni, de végül még a nyílt vizen elfogták. Árulásért állították bíróság elé, majd augusztus 10-én felakasztották.
A Pullino még a háború előtt.
A cs. és kir. haditengerészet vezetősége úgy döntött, hogy megpróbálják megmenteni a Giacinto Pullino-t, ezért augusztus elsején két pontont erősítettek hozzá, és az SMS Magnet megkezdte Pólába vontatását. A vontatókötél azonban elszakadt, és a tengeralattjáró a Promontori-foknál elsüllyedt. Augusztus végén ismét megpróbálták kiemelni a Giacinto Pullino-t, de a munkálatok során az olasz Argo tengeralattjáró sikertelen támadást intézett a kiemelésben részt vevő egyik hajó ellen. A hadvezetés ezután túl rizikósnak ítélte a tengeralattjáró megmentését, ezért inkább sorsára hagyták.

1929 szeptember végén immár az olasz haditengerészet látott neki a kiemelésnek, de miután megkezdték a vontatását, kábelszakadás miatt ismét elmerült. 1931. február 21-én már sikerrel jártak, és Pólába tudták vontatni. Március 4-én egy szárazdokkban hozzáláttak az átvizsgálásához, és a megtisztításához, de a párolgó üzemanyag robbanást okozott, amiben négy ember megégett, és a tüzet csak elárasztással tudták eloltani.
A Pullino a pólai szárazdokkban.
1931. október 3-án ismét kiemelték, de most már a lebontása mellett döntöttek. A fedélzeti lövegét Koperben, Nazario Sauro szülővárosában állították ki, de a második világháború után a jugoszláv hatóságok az emlékművet lebontották, a löveget pedig beolvasztották.

Pályafutása alatt a Giacinto Pullino 32 portyát tett, de egyetlen ellenséges hajót sem tudott elsüllyeszteni. Testvérhajója, a Galileo Ferraris, hasonlóan dicstelen véget ért. 1917. november 27-28-án éjjel viharba került, és Magnavacca (ma Porto Garibaldi) előtt partra vetődött. 1918 januárjában sikerült elvontatni, de olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy nem volt érdemes megjavítani, ezért 1918 januárjában törölték a flotta lajstromból.

Read more...

kedd, július 12, 2016

Az utolsó német támadás Verdunnél - 1916. július 12.

A németeknek közel öt hónapnyi ostrom után sem sikerült bevenniük Verdunt, bár az utolsó néhány francia erőd már csábító közelségben volt. A Bruszilov-offenzíva és a sommei csata a további Verdun elleni támadásokat másodlagos fontosságúvá fokozta le. Ennek ellenére július 11-én még egy utolsó támadást indítottak, mely ha nem is hoz döntő eredményt, megakadályozza a franciákat abban, hogy további csapatokat mozgassanak át a Somme-hoz.

A védők ez esetben jobban fel voltak készülve: új, jobb minőségű gázmaszkokat kaptak, mely képes volt a foszgén kiszűrésére, és a tüzérségük is hatékonyan versenybe tudott szállni a németekével. A támadók képesek voltak némi teret nyerni, de csak 30 német katona jutott el a Souville erődig. Látták a verduni katedrálist, és egy rövid időre a német zászlót is kitűzték az erőd tetején, de ahogy a franciák is megtanulták a Douamont erőd májusi ostroma során, egy erőd tetejének elfoglalása még közel sem jelenti a bevételét. Mind a harminc német katona elesett, vagy fogságba került az aznap esti francia ellentámadások során, és az összes területi nyereséget elveszítették.
Német lángszórós osztagok támadása Verdunnél.
Július 12-én parancs érkezett a Souville erőd megtámadására, de a 104. Gyalogos Hadosztálynak csak két százada állt készen a feladatra. A saját tüzérségük tüzét követve, csak néhány katona érte el az erődöt, és szállta meg a tetejét. Ők is megpillanthatták Verdunt, de egy csepp erősítést sem kaptak, és a francia ellentámadás őket is elsöpörte.

Ezen a napon Nivelle tábornok megindító napiparancsot adott ki, melyben dicsőítette a francia csapatok helytállását, és elszántságát. A már szállóigévé vált mondattal zárta sorait: „Ils ne passeront pas!” (Soha nem juthatnak át!)

Július 12-én Falkenhayn megparancsolta az V. Hadseregnek, hogy egy időre szüntesse be a támadásokat. A már elfoglalt vonalakat viszont tartsák meg, még a legerősebb ellentámadás ellenére is. Továbbá elrendelte, hogy a lehetőségekhez mérten takarékoskodjanak a lőszerrel. A német csapatok és tüzérség átszállítása a Somme-hoz és a keleti frontra, még mindig folyamatban volt.

A verduni csata azonban tovább folytatódott, igaz, már csak sokkal alacsonyabb intenzitással, és a néhai francia erődök és bunkerek környékére koncentrálva. Az öldöklő harcok itt napi szinten zajlottak, és a front is állandóan mozgásban volt.

Read more...

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP