A Lovćen hegy elfoglalása - 1916. január 10.
A háború kitörésekor a montenegrói haderő a Lovćen hegyről könnyen tűz alatt tudta tartani a cattarói támaszpontot, ezért jelentős tüzérségi erőket telepített oda. Az öblöt körülölelő hegyek közül az 1009 m magas Pestingrad csúcson 12 db 12 cm-es, a 955 m magas Krastaci-csúcson 8 db 15 cm-es ágyú és 4 db 21 cm-es tarack, az 1380 m magas Kuk állásban 12 db 15 cm-es mozsár, 4 db 9 cm-es és 8 db 15 cm-es, valamint 6 db 21 cm-es tarack került beépítésre.
Az egyik cs. és kir. romboló tűz alatt. |
Mivel a Cattarói-öböl természetes adottságainak köszönhetően kiválóan alkalmas volt flottatámaszpontnak, a cs. és kir. haditengerészet egyik legfontosabb célja a Lovćen megtisztítása volt. Az ütegeket csak a tenger felől lehetett megsemmisíteni, viszont a hadihajók ágyúit nem ilyen feladatokra tervezték, és az álcázott célpontok felderítése is nehézséget okozott. A probléma megoldását a tengerészeti repülők jelentették, melyek a levegőből ki tudták kémlelni az álcázott célpontokat, megfigyeléseikkel pedig pontosítani tudták a hajók tűzvezetését.
Az SMS Radetzky egyik lövegtornya a Lovćen hegyet célozza. Jól látszik a levont megfigyelő ballon. |
A montenegrói tüzérek azonban hathatós segítséget kaptak a szövetséges franciáktól, akik szeptember 17-én 4 db 15 cm-es, és 4 db 12 cm-es hajóágyút telepítettek a hegyre a kezelőszemélyzetükkel együtt. Az ütegek október közepére kerültek tüzelésre kész állapotba, de mivel feketelőport használtak, a füst könnyen elárulta helyzetüket. Az új fenyegetés leküzdésére Anton Haus flottaparancsnok az SMS Radetzky csatahajót küldte Cattaróba, mely október 27-én 30,5-es ágyúival két francia üteget is elhallgattatott, jelentős emberveszteséget okozva. A franciák, kudarcukat belátva, kivonták embereiket a magaslatról, a lövegek kezelését pedig átadták a montenegróiaknak.
A Lovćen elfoglalására, az ütegek leküzdése ellenére, csak Szerbia összeomlása után került sor. Stephan Sarkotić (később von Lovćen) tábornok január 8-án indította meg csapatait a hegy elfoglalására, melyben a cs. és kir. hadihajók is támogatták. A védők elképzelhetetlennek tartották, hogy a tüzérséggel is védett meredek magaslatokat a támadók elfoglalják, a Monarchia csapatainak azonban ez mégis sikerült. Ezzel egy időben északról és keletről is támadást indítottak a Központi Hatalmak Montenegró ellen, mely január 13-án, még a teljes megszállás előtt, békét kért. Ezzel véglegesen megszűnt a cattarói támaszpontra nehezedő fenyegetés.
A védők emlékműve a hegyen. (Forrás: ifjmonarchista.blog.hu) |
1 megjegyzés:
Ellentmondások vannak Lovcen és Montengró elfoglalásával kapcsolatban. Az egyikben Stjepan barun Sarkotić Lovćenski (Sinac, 1858. október 4. – Bécs, 1939. október 16.) az Osztrák–Magyar Monarchia Császári és Királyi Hadseregének horvát származású vezérezredese, Bosznia-Hercegovina területi kormányzója, Dalmácia és Montenegró katonai kormányzója az első világháború alatt van leírva , MINT LOVCEN ELFOGLALÓJA
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Stephan_Sarkoti%C4%87_von_Lov%C4%87en
Másrészt; ......Ezután Kövesst Szarajevóba vezényelték és kijelölték a montenegrói Lovćen hegység elleni támadás parancsnokául. Kövess háromszoros erőfölénnyel rendelkezett, ám százhetvenezer fős seregének meg kellett birkóznia a nehéz hegyi tereppel, valamint a zord téli időjárással is. Ennek ellenére 1916. január 11-én a nehéztüzérség és a flotta egységeinek támogatásával a cs. kir. 47. gyaloghadosztály(47. Gyaloghadosztály: – Castelnuovo – XVI. Hadtest Parancsnok: Friedrich Novak altábornagy Vezérkari Főnök: Hermann Schimanko őrnagy
13. Hegyi Tüzérezred) katonái rohammal elfoglalták a Lovćent, elűzve onnan a teljes montenegrói védősereget, majd ezt követően az osztrák–magyar erők rövid időn belül elfoglalták Montenegró túlnyomó részét, január 13-án bevonultak a fővárosba, Cetinjébe. Miklós (Nikola) király fegyverszünetet kért, azonban Conrad táviratban utasította Kövesst a harcok folytatására, így az előrenyomulás folytatódott az albán határok felé (Montenegró feltétel nélküli kapitulációjára január 23-án került sor).[15][16] A sikeres akcióért Kövess tábornokot 1916. január 12-én megkapta az ezüst Signum Laudist a háborús szalaggal. A következő hetekben a 3. hadsereg egységei megszállták Montenegrót és Albániát, elfoglalták Szkutarit (Shkodra), és február végére Durazzót (Durrës) is. 1916. február 26-án Kövess gyalogsági tábornokot vezérezredessé (Generaloberst) léptették elő, ezzel rangban „lekörözte” kortársait, akik korábban megelőzték őt.[6]
A montenegrói hadsereg fegyverletételét követően 1916. január 16-án kinevezték az állam katonai kormányzójának, tisztségében 1916. február 26-án Viktor Weber von Webenau altábornagy váltotta fel. - Mert Kövess 3. hadseregét az olasz frontra vezényelték.....
Ez utóbbiak szerint ki volt Lovcen, Montenegró elfoglalója-"meghódítója?
Az elsőnek említett Stjepan barun Sarkotić Lovćenski-vel kapcsolatos leírás szerint SARKOTIC, és más nincs is megemlítve. A másik esetben KÖVESS HERMANN tábornok van megemlítve, a 3. hadseregével, és a , XVI. Hadtestbe tartozó 47. gyaloghadtesttel valamint a szintén a XVI. Hadtestbei tartozó 13. Hegyi Tüzérezreddel. Parancsnok: Friedrich Novak altábornagy, Vezérkari Főnök: Hermann Schimanko őrnagy. Ez utóbbi hadseregcsoportban nincs benne Sarkotics...
Megjegyzés küldése