A hadipénz - A Nagy Háború anekdotái IV.
Oroszország egyik kis városában pihenőt tartott a csapat. A századparancsnok keményen rászólt a bakákra, hogy a legkisebb rendzavarást vagy lopást a legsúlyosabban fogják megbüntetni. Nem is volt baj: a bakák csak dohányt vásároltak, amit meg is fizettek, készpénzzel.
A csapat elhagyta aztán a városkát és késő délután egy erdő szélén ütött tábort. És ekkor az egyik gőzölgő tábori konyhakocsi mögött a bakák - csirkéket kezdtek kopasztani.
– Ki lopta ezeket a csirkéket? – kiáltott a kapitány a bakákra.
Erre előlépett egy pesti szanitéc, – aki polgári életében portás egy moziban. Elővette a pénztárcáját és alásan jelentette, hogy ő szerezte a csirkéket, de nem lopta, hanem vette, mert neki van pénze bőven.
A kapitány gyanúsnak találta ezt a gazdagságot.
– Mutasd azt a pénzt! – kiáltott a szanitécre.
Az pedig elővette a pénzestárcáját, amely csak úgy dagadt a sok bankótól.
De ezek a bankók ilyenek voltak:
1 koronás mérsékelt árú jegyre AZ "X" MOZGÓFÉNYKÉP-SZINHÁZ előadásaira. |
– Bementem – beszélte a szanitéc – egy házba és megkérdeztem, van-e csirke és mennyibe kerül. A muszka drágára tartotta a csirkét, de azért megvettem. "Egy csirke négy korona" – mondta. Hát adtam neki a négy csirkéért tizenhat "bankót" és azt mondtam, hogy ez hadipénz, amelyet a magyar kormány most bocsátott ki.
A kapitány komoly arccal harmincnapi kaszárnyaáristomra ítélte a ravasz szanitécet, avval a megjegyzéssel, hogy mivel kaszárnya most nincs a közelben, hát akár már most is megkezdheti a – leülését.
(In: Nagy Endre (szerk.): A Nagy Háború anekdotái. Bp, 1915.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése