A két Salamon - A Nagy Háború anekdotái IX.

1916 februárius havában kéthetes szabadságunkról voltunk visszatérőben a volhíniai frontra néhányan, ifjú tisztjelöltek. Velünk utazott alapi Sálamon Gyuszi pajtás, népfelkelő zászlós cimboránk is. Híres, régi fehérmegyei család az alapi Salamon-nemzetség, amely nemesi családfáját egészen az Árpádok koráig tudja visszavinni.

Este érkeztünk Brodyba, ahol meg kellett hálnunk. Mert vonatunk csak másnap reggel indult Radzivillovba s tudtuk, hogy onnan majd valami trénkocsin fogunk kijutni az Ikvához. A térparancsnokságtól kapott szálláslappal elmentünk tehát kiutalványozott szállásunkra, egy gidres-gödrös mellékutcába.

A kapu fölött ez a fölírás ékeskedett: „ Feder - handlung”, azaz „tollkereskedés”. Elég jó helynek ígérkezik - állapítottuk meg magunkban.

Többszöri kopogtatás után pájeszos atyafi nyitott ajtót, mély haj bókolással. Gyuszi pajtásunkat taszigáltuk előre, mint a társaság széniorát, ámbár ő a legkegyetlenebb hadilábon állt a német nyelvvel.

- Alapi Salamon Gyula zászlós vagyok - mutatkozott be magyarul, keményen megrázván az ijedt öreg kezét.

- Ach, Salomon, Salomon? - lelkendezett az öreg ember. - Ich bin auch Salomon: Schapira Salomon... Kümmense nur! - invitált bennünket befelé, széles mosollyal.

Gyuszi pajtás csak tátogott a nem várt névrokoni célzásra, majd kifakadt:

- Mondjátok meg a tatának, hogy én nem olyan Salamon vagyok mint ő, avagy azonnal itthagyom az egész vircsaftot!

Amikor tapintatosan kimagyarázkodtunk volna a két Salamon közt, a tollkereskedő Salamon megjegyezte tisztelettel bár, de azért nem minden önérzet nélkül, hogy ő is van valaki! Mert ha nagyon akarja, egész Ábrahámig viszi föl a családfáját.

Ezzel aztán szent lett a béke. 

Miután pedig kellő mennyiségű borokat és szivarokat hozatott be a vendéglátó Salamon s Brache nevű leányát is közénk telepítette, Gyuszi barátunk megbékélten jegyezte meg lefekvéskor, hogy nem is olyan ócska ember az a másik Salamon, mint amilyennek látszik.

(Udvary János közlése, Budapest. in: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái.)