A felkelők kapitulálnak - 1916. április 29.

A húsvéti hét során a lázadók dublini pozícióit folyamatosan izolálták és fokozatosan megsemmisítették a nagy tűzerejű brit alakulatok. Április 29-én, szombaton a felkelők erejük határára érkeztek. Már nem tudtak egyenértékű erőt felvonultatni a britek ellen. A parancsnokot, James Conollyt bokáján lőtték meg, így át kellett adnia az irányítást bajtársának, Padraig Pearse-nek. Az utolsó megmaradt főhadiszállás alatt alagutat ásva sikerült a szomszédos épületekbe menekülniük, de tudták, hogy a győzelem reménye is elveszett már. Pearse még aznap bejelentette a feltétel nélküli megadást.

Nyilatkozatában ez olvasható:

„Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a dublini polgárok további mészárlását, és abban a reményben, hogy követőink életét megkímélik, az Ideiglenes Kormány tagjai megállapodtak abban, hogy feltétel nélkül megadják magukat, és az összes kerületi, városi és megyei parancsnokokat utasítja a fegyverletételre.”

Különböző számokat közöltek a veszteségekről. Nagyjából 64 felkelő halt meg, és további 200 megsebesült, míg a királyi erők 132 halottat és 397 sebesültet vesztettek. 3500 ír esett fogságba, akik közül sokaknak semmi köze nem volt a felkeléshez. Amikor a foglyokat felvonultatták Dublin utcáin, a tömeg szidalmazta és gúnyolta őket. Azonban hamarosan meglepő mértékben szimpatizálni kezdtek velük, az elkövetkező napokban bevezetett kemény brit intézkedések miatt.

Brit katonák elfogott felkelőket kísérnek.