Az első világháború során számtalan új álcázási megoldás született: a fényszórókat bozótnak, a megfigyelő állásokat pedig fának álcázták. A tengereken azonban egy teljesen másfajta vizuális trükköt kellett alkalmazni, ami később a "dazzle", vagyis kápráztató festés elnevezést kapta.
 |
Tesztelésre váró makettek. |
Az ötlet alapja az volt, hogy a hajó ugyan látszódjon, de a képe megtévesztő legyen. Az elképzelés szerint, ha a festés eltorzítja a hajó vonalait, az jelentősen megnehezíti a tengeralattjáró számára a célzást.
A háború során a német tengeralattjárók pusztító fenyegetést jelentettek az antant hatalmak számára. Ugyan az RMS Lusitania elsüllyedése után a németek egy időre leállították a korlátlan tengeralattjáró-háborút, de 1917 februárjában újraindították azt. Április második felében naponta átlagosan 13 hajót süllyesztettek el. Ekkor állt elő Norman Wilkinson brit festő, a Királyi Haditengerészet önkéntese, a kápráztató festés ötletével.
 |
A "dazzle" festéssel ellátott USS Lapland. |
A tatra, az orra, vagy a sebesség és az irány megállapítására alkalmas részekre kusza és erőteljes vonalakat festettek. Mivel a tengeralattjárónak csak néhány másodperce volt arra, hogy észrevétlenül kilőjje torpedóját, a festés megnehezítette, hogy a parancsnok megállapítsa, hol lesz majd a hajó, amikor a torpedó oda ér. Emiatt vagy ki sem lövi azt, vagy jó eséllyel elvéti a célt.
Ilyen kusza vonalakat festettek a kéményekre, hogy ne lehessen megállapítani, a hajó milyen irányban halad, vagy hullámvonalat imitáló görbéket a vízvonalra, hogy a valósnál nagyobbnak tűnjön a sebbessége. Egyetlen mintát se használtak fel újra, és a hajók két oldalának festése sem egyezett meg.
 |
A USS Montgomery 1919 januárjában. |
A kápráztató festést a U.S. Navy is alkalmazta. A rendszer átvételét Harold Van Buskirk hadnagy koordinálta. Minden egyes mintát pontosan megterveztek, és leteszteltek. Miután megkapták egy hajó tervrajzait, megépítették annak fa makettjét, majd felfestették rá az új mintát. A tesztelés során egy periszkópot használtak, a tesztelőnek pedig meg kellett állapítania a modell sebességét, távolságát és irányát, majd egy torpedót lőtt ki rá. Ha a torpedó nem talált, a mintát elfogadták.
Van Buskirk 1919-ben kiszámolta, hogy a kápráztató festéssel ellátott hajóknak csak egy százalékát süllyesztették el. A teljes képhez azonban az is hozzá tartozik, hogy az álcázás ezen módját egyszerre vezették be a konvoj-rendszerrel.
 |
Hivatásos makettezők. |
 |
Az elkészült makettek festése. |
 |
A tesztelésre váró minták. |
 |
A kép jobb oldalán a periszkópos tesztelő. |
 |
Festett és csupasz makettek. |
 |
A USS Leviathan. |
 |
A USS Olympia makettje. |
 |
A USS Siboney Philadelphiaban. |
(Forrás: https://www.atlasobscura.com/articles/dazzle-paint-wwi-us-navy)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése