Látható álcázás, avagy a "kápráztató" kamuflázs

Az első világháború során számtalan új álcázási megoldás született: a fényszórókat bozótnak, a megfigyelő állásokat pedig fának álcázták. A tengereken azonban egy teljesen másfajta vizuális trükköt kellett alkalmazni, ami később a "dazzle", vagyis kápráztató festés elnevezést kapta.

Tesztelésre váró makettek.

Az ötlet alapja az volt, hogy a hajó ugyan látszódjon, de a képe megtévesztő legyen. Az elképzelés szerint, ha a festés eltorzítja a hajó vonalait, az jelentősen megnehezíti a tengeralattjáró számára a célzást. 

A háború során a német tengeralattjárók pusztító fenyegetést jelentettek az antant hatalmak számára. Ugyan az RMS Lusitania elsüllyedése után a németek egy időre leállították a korlátlan tengeralattjáró-háborút, de 1917 februárjában újraindították azt. Április második felében naponta átlagosan 13 hajót süllyesztettek el. Ekkor állt elő Norman Wilkinson brit festő, a Királyi Haditengerészet önkéntese, a kápráztató festés ötletével. 

A "dazzle" festéssel ellátott USS Lapland.

A tatra, az orra, vagy a sebesség és az irány megállapítására alkalmas részekre kusza és erőteljes vonalakat festettek. Mivel a tengeralattjárónak csak néhány másodperce volt arra, hogy észrevétlenül kilőjje torpedóját, a festés megnehezítette, hogy a parancsnok megállapítsa, hol lesz majd a hajó, amikor a torpedó oda ér. Emiatt vagy ki sem lövi azt, vagy jó eséllyel elvéti a célt. 

Ilyen kusza vonalakat festettek a kéményekre, hogy ne lehessen megállapítani, a hajó milyen irányban halad, vagy hullámvonalat imitáló görbéket a vízvonalra, hogy a valósnál nagyobbnak tűnjön a sebbessége. Egyetlen mintát se használtak fel újra, és a hajók két oldalának festése sem egyezett meg.

A USS Montgomery 1919 januárjában.

A kápráztató festést a U.S. Navy is alkalmazta. A rendszer átvételét Harold Van Buskirk hadnagy koordinálta. Minden egyes mintát pontosan megterveztek, és leteszteltek. Miután megkapták egy hajó tervrajzait, megépítették annak fa makettjét, majd felfestették rá az új mintát. A tesztelés során egy periszkópot használtak, a tesztelőnek pedig meg kellett állapítania a modell sebességét, távolságát és irányát, majd egy torpedót lőtt ki rá. Ha a torpedó nem talált, a mintát elfogadták. 

Van Buskirk 1919-ben kiszámolta, hogy a kápráztató festéssel ellátott hajóknak csak egy százalékát süllyesztették el. A teljes képhez azonban az is hozzá tartozik, hogy az álcázás ezen módját egyszerre vezették be a konvoj-rendszerrel. 

Hivatásos makettezők.

Az elkészült makettek festése.

A tesztelésre váró minták.

A kép jobb oldalán a periszkópos tesztelő. 

Festett és csupasz makettek.

A USS Leviathan.

A USS Olympia makettje.

A USS Siboney Philadelphiaban.

(Forrás: https://www.atlasobscura.com/articles/dazzle-paint-wwi-us-navy)