Francia tengeralattjárót kerestek a montenegróiak, de csak a brit H3 búvárnaszád roncsát találták meg újra

1916. július 14-én egy brit tengeralattjáró futott ki Brindisi kikötőjéből. George Eric Jenkinson hadnagy, a H3 jelzetű naszád kapitánya azt a feladatot kapta, hogy hatoljon be a Cattarói-öbölbe, és süllyessze el az ott található osztrák-magyar hadihajókat. Másnap, 13 óra 27 perckor, a Punta d'Ostro erőd figyelőszolgálata egy robbanás tompa dörrenését hallotta a nyílt tenger felöl, a Mamula erőd irányából. A helyszínre siető őrhajók nagy mennyiségű olajat, némi törmeléket és egy torpedó összeroncsolódott darabját találták meg. Az osztrák-magyar tengerészek számára egyértelmű volt, hogy egy ellenséges tengeralattjáró próbált meg behatolni a kikötőbe, de aknának ütközött és megsemmisült.

Brit H-osztályú tengeralattjárók.

2020 nyarán a montenegrói RCUD búvárai (Regional Diving Center for the Training of Divers and Underwater Demining) egy kisebb hadihajó maradványaira bukkantak a Cattarói-öböl bejáratánál. Mivel úgy hitték, hogy egy francia tengeralattjáróról lehet szó, a kutatásba bevonták a francia haditengerészet és a montenegrói kulturális minisztérium illetékeseit is. 2021 júliusában a francia M622 "Pluton" aknamentesítő hajó kiterjedt kutatást végzett a térségben, majd 2023 áprilisában az M648 "Lyre" segítségével folytatták a roncs feltárását. Az egész ügy azonban csak a montenegróiaknak okozott kellemetlenséget, mert már régóta köztudott volt, hogy a keresett francia tengeralattjáró (az 1915. december 29-én megsemmisült Monge) nem a Cattarói-öböl bejáratánál süllyedt el, hanem a Bojana folyó torkolatánál. Mivel a franciák megtévesztésében az állami szervek is komoly szerepet játszottak, egyes montenegrói lapok kérdéseket tettek fel a kulturális minisztériumnak az üggyel kapcsolatban, de válaszra sem méltatták őket. Ennél már csak az volt botrányosabb, hogy 2023. május 21-én, a montenegrói függetlenség napján, néhány helyi búvár elhelyezte a nemzeti zászlót a H3 roncsánál...

A tengeralattjáró testét teljesen összeroncsolta a robbanás.

A brit H3 tengeralattjárót a Vickers és Társa Vállalat építette a kanadai Montreálban.  A 45,8 méter hosszú naszád vízkiszorítása a felszínen 364 tonna, míg alámerülve 434 tonna volt. 1 db 480 lóerős dízel motorral rendelkezett, ami maximálisan 13 csomós felszíni menetet tett lehetővé. Alámerülve két db 620 lóerős villanymotor hajtotta, és 10 csomót tudott elérni. Fegyverzete 4 db 457 mm-es torpedóvető-cső volt az orrba építve, míg a fedélzetén egy 6 fontos Hotchkiss ágyú kapott helyet. Egy útra 8 db torpedót tudott magával vinni. 1915. június 3-án állt szolgálatba, és az HMS Calgarian felfegyverzett segédcirkáló kíséretében hajózott át Gibraltárba a H1, H2 és H4 tengeralattjárókkal.

William Inglis Tatham volt az első dél-afrikai tengerésztiszt, aki egy tengeralattjáró fedélzetén esett el.

A HMS H3 roncsa 75 méter mélyen található és védett hadisírnak minősül. 22 brit tengerész végső nyughelye. 

Forrás:
https://en.vijesti.me/news/society/666127/turned-the-British-war-grave-in-the-side-into-a-French-submarine

Az elhunyt brit tengerészek listája és beosztásuk:
https://livesofthefirstworldwar.iwm.org.uk/community/4153