Ancona bombázása - A Nagy Háború anekdotái - XLII.

A Tenger című tengerészeti és tudományos folyóirat írta 1916. évi VI. évfolyamában:

A flottaparancsnokság április 4-én a következő hivatalos jelentést adta ki:

››Az olasz repülőknek Laibachban, Adelsbergben és Triesztben tett látogatását ...-án délután tíz tengeri repülőnkből álló raj Anconában viszonozta: itt a vasúti állomást, továbbá a gázgyárat, a hajógyárakat s a város kaszárnyanegyedét pusztító hatással bombázták és több helyen tüzet okoztak. Két ellenséges védőrepülőgép ellentámadásait gépfegyverrel könnyűszerrel visszautasították. Három védőüteg heves tüzelése két srapnelltelitalálattal arra kényszerítette egy repülőnket, hogy a kikötő előtt leszálljon. Egy második repülőgépünk, amelyet Molnár repülőmester vezetett, közvetlen melléje szállt le, a két benne ülőt fölvette és az eltalált készüléknek elpusztítását teljesen befejezte, azonban sérülése miatt a nagy hullámverésben nem tudott újra fölrepülni. 

Egy ellenséges torpedónaszád és két járómű kifutott a kikötőből, hogy a megsérült repülőgépeket hatalmukba kerítsék, azonban egynéhány repülőgépünk gépfegyverrel és bombákkal visszatérésre kényszerítette őket. Azután a két repülőgépünknek, amelyet Vámos tengerészeti hadapród és Stenta sorhajóhadnagy vezettek, sikerült mind a négy bennülőt fölvenni és a megrongálódott repülőgépet elégetni. Ez a mentőművelet két olasz tengeri repülőgépnek a gépfegyvertüze és bombavetései között mentek végbe, amely repülőgépek csak száz méterre felettük keringtek. Ezek szerint két repülőgépünk veszendőbe ment, valamennyi többi gépünk azonban és valamennyi repülőnk épségben tért vissza.‹‹

Az anconai mentőakcióban részt vevő gép és a pilóták.

Örömmel és hazafias büszkeséggel tölt el mindnyájunkat, hogy Konyovics Demeter sorhajóhadnagy után a bajtársi önfeláldozás és a céltudatos merész bátorság ismét két magyar tengerészt vezetett sikeres hősi akcióra, ezzel újabb bizonyítékát adva annak, hogy a magyar katona nemcsak szárazon, de a vízen és a levegőben egyaránt vitézül megállja helyét s diadalmasan részt vesz a hadműveletekben. Mind a két hős repülőnk budapesti születésű. Molnár János géplakatos volt legutoljára az államvasutak gépgyárában, az apja az északi teherpályaudvaron vasúti málházó. Molnár most 27 éves. Még 1910-ben bevonult a tengerészethez és éppen letelt volna a négy esztendeje, amikor kitört a háború. Mikor bevonult, a kiképzés után a repülőgépekhez osztották be, mint mechanikust. Annyira vitte, hogy már ő maga szerelt fel egész repülőgépeket. Közben szakaszvezetővé lett és akkor Wiener Neustadtba vezényelték, ahol kiképezték pilótává és letette a repülővizsgát. Ahogy a vizsgát letette, a rákövetkező napon Wiener Neustadtból egyedül Pólába repült, hogy jelentkezzék parancsnokságánál. Az első nagyobb feladatot akkor kapta, amikor kitört az olasz háború. Akkor ő is részt vett abban a repülőtámadásban, amelyet a háború első hajnalán hajtottak végre az olasz parti városok ellen. Velencét bombázta. Ettől kezdve több repülőtámadásban vett részt s 1915. november 13-án az I. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki, karácsonykor pedig repülőmester lett. 

Vámos Lajos tengerészapród most 21 éves, a nemrég elhunyt Vámos Dezső kir. tanácsos, felsőipariskolai tanár fia. Már gyermekkorában nagy vonzalma volt a tengerészethez s amint a budapesti ref. gimnáziumban elvégezte a négy alsó osztályt, atyja a haditengerészethez adta. A háború kitörésekor önként jelentkezett a haditengerészeti repülőkhöz. Kívánsága csak tavaly nyáron teljesedett, amikor be is osztották és Hamburgba vezényelték a német haditengerészeti repülő-iskolába. Ott tanulta meg a repülést és sikerrel le is tette a pilótavizsgát. Ekkor hazarendelték és neki is akadt nem egyszer nehéz dolga. Több ízben szállott föl a támadó repülőgéprajjal s nem egyszer volt harca olasz repülőkkel. Egy ízben légi párbajt vívott egy olasz pilótával, aki megtámadta, de ő maradt a győztes s az ellenséges repülőgépet lelőtte. Ekkor tüntették ki. Amikor kitüntetéséről beszámolt, megmondotta, hogy ő azok között lesz mindig, akik a legelsők a cselekvésben.

Read more...

Ancona bombázása - 1916. április 3.

Pólából 1916. április 3-án indult az L 66-os (Dragan Babics fregatthadnagy, Grabovsky Antal repülőmester), az L 70-es (Molnár János repülőmester, Hoffmann ?), az L 104-es (Friedrich Marchesani, Ottokar Jereb hadnagy a tábori repülőktől), az L 71-es (lovag Karl Dursky von Trzasko fregatthadnagy, Kuster Ágoston sorhajóhadnagy), az L 69-es (Heribert Strobl von Ravelsburg fregatthadnagy, Hovora egyéves önkéntes), az L 65-ös (Stenta Hugo sorhajóhadnagy, Karé Koch von Kocher fregatthadnagy), az L 76-os (Metzler György tengerészkadét, Johann Carini repülőmester pilóta), az L 94-es (Vámos János tengerész zászlós, Sewera Miksa fregatthadnagy), az L 74-es (Prebenda, Dolezsál Oszkár sorhajóhadnagy) és az L 90-es (Drakulics, Lettner). 

Két hullámban indultak, az első öt gépet 15 perc után követte a többi. Ancona vasútállomását és kaszárnyáját bombázták. Három légvédelmi üteg és négy repülőgép lőtte őket. Az L 71-es találatot kapott, amely átütötte a benzintartályát, így elfolyt az üzemanyaga. Leszállt a vízre, de előtte siklórepüléssel elszállt a város felett és ledobta "csomagjait". Az erős hullámverés beszakította a testet, Durskyék ezért szétzúzták a kurblival a motort, mert a gépet benzin híján nem tudták felgyújtani, majd a vízben hánykolódva várták a bajtársak segítségét, ami nem is késett sokáig. 

A gép előtt Molnár János, mögötte Vámos és Stenta

Az L 70-es, miután ledobta bombáit, melléjük ereszkedett és felvette őket. A vízre éréskor azonban az L 70-es egyik úszója megsérült, s a nagy hullámzásban Molnár repülőmester nem tudta elszakítani gépét a víztől. Az L 70-es tehát a hullámok hátán bukdácsolva igyekezett keletnek, mert az olasz parttól alig 2 és fél mérföldre voltak, s már elindult feléjük egy olasz romboló és egy tengeralattjáró. Látván reménytelen helyzetüket, az L 65-ös is melléjük ereszkedett, ám mivel az L 70-es még valahogyan továbbvonszolta magát, ismét felszállt, s a többi géppel együtt megpróbálták elűzni a közeledő olaszokat. Két gép hazaindult segítségért, az L 90-es és az L 94-es pedig leereszkedett az L 70-es mellé, mert az másfél mérföldnyi menet után megállt. 

Az L 94-es pilótája, Vámos Lajos felvette Durskyt és Kustert, majd elindult haza. Molnárért és Hoffmannért az L 65-ös ment, s miután Stenta sorhajóhadnagy felgyújtotta az L 70-est, továbbrepült velük. Mindez a parti ütegek, hajólövegek és repülők lövöldözése közepette folyt le. Ám a visszaút sem volt zökkenőmentes. Még csak 25 mérföldre távolodtak el Anconától, amikor az L 76-osnak motorhavaria miatt le kellett szállnia, az L 104-esnek pedig elfolyt a hűtővize, így az sem tudta folytatni az utat. De jött a segítség, mindkettőjüket bevontatta egy torpedónaszád. A repülők e sikeres akciójáról, de mindenekfelett a pilóták önfeláldozó bajtársiasságáról nagy elismeréssel szólt a magyar sajtó, kiemelve hogy a vállalkozás résztvevői zömmel magyarok voltak.

(Dr. Csonkaréti Károly: A császári és királyi légierő. Hajja és Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2008.)

Read more...