Egy olasz tengeralattjáró parancsnok 1914-es magánakciója ihlette a "Vadászat a Vörös Októberre" című film történetét?

1914. október 3-án Angelo Belloni kapitány a Muggiano hajógyár területén összeszedett 15 tengerészt, majd megparancsolta nekik, hogy kövessék őt az újonnan elkészült F43-as tengeralattjáró fedélzetére. Az őrségben álló katonáknak azt mondta, parancsot kapott, hogy fusson ki és tesztelje le a naszád frissen beszerelt rádióját. Állításait senki sem vonta kétségbe, így a hajógyári munkások is segédkeztek a tengeralattjáró elindulásában. Belloni azonban valami egészen másra készült, mint néhány egyszerű teszt elvégzése.

Az F43 tengeralattjárót a FIAT San Giorgo hajógyár építette a cári haditengerészet megrendelésére, a korábbi Medusa osztály alapján és a Svyatoi Georgiy (Szent György) nevet kapta volna. Mivel a háború kitörése után az Olasz Királyság deklarálta semlegességét, a tengeralattjárót nem adták át az oroszoknak. 

Az F43 végül Argonauta néven állt szolgálatba az olasz királyi haditengerészet kötelékében.

Belloni meggyőzte embereit, hogy egy titkos küldetésben vesznek részt, aminek részleteit még nem tárhatja fel előttük, de bízzanak benne. Arra számított, hogy útközben antant hajókkal fog találkozni és a segítségükkel felfegyverezheti a tengeralattjáróját. A szélsőségesen irredenta Belloni kapitány a Monarchiát tartotta hazája fő ellenségének és meg akarta támadni a Pólában állomásozó osztrák-magyar flottát, hogy kiprovokálja a hadüzenetet. Azonban egyetlen brit vagy francia hajóval sem találkozott és amikor be akart futni Korfu kikötőjébe német tengeralattjárónak nézték és majdnem tüzet nyitottak rá.

A francia hatóságok egyáltalán nem támogatták Belloni tervét, kalózkodással vádolták meg és ezen a ponton a legénysége is fellázadt ellene, hiába próbálta ígéretekkel és fenyegetésekkel maga mellé állítani őket. Tengeralattjáróját végül lefoglalták és a franciák értesítették az olasz hatóságokat. Az F43 visszatért Muggiába, de már Belloni nélkül, akit megvádoltak a tengeralattjáró ellopásával és még 12 másik bűncselekménnyel.

Angello Belloni (1882-1957)

Normál esetben Bellonira kivégzés várt volna, azonban az olasz hadüzenet mindent felülírt. A hadbíróság figyelembe vette Belloni hazafias hevületét valamint kiváló technikai tudását és minden vádpont alól felmentette. Az F43-at végül lefoglalták, besorolták a flottába és az Argonauta nevet kapta, de a háború folyamán egyetlen hajót sem süllyesztettek el vele. 1928 tavaszán vonták ki a szolgálatból, majd lebontották.

Belloni a háború után is tengeralattjárókkal foglalkozott, 1920-ban megvásárolta a haditengerészet által kiselejtezett Galileo Ferraris tengeralattjárót, és gyöngyhalászatra akarta használni. Búvárruhákat és merülőkamrákat szerkesztett, valamint megteremtette a második világháborúban komoly sikereket elérő X. MAS Flottilla technikai alapjait.

Habár Belloni esete és a "Vadászat a Vörös Októberre" című (könyv és) film mutat párhuzamos vonásokat, Tom Clancy történetét valójában a szovjet Storozhevoy fregatt 1975-ös lázadása és a szintén szovjet K-129 tengeralattjáró rejtélyes eltűnése ihlette. Ráadásul Clancy lázadó parancsnoka nem támadni akart, hanem megadni magát az ellenséges amerikaiaknak. Habár Belloni komoly karriert futott be, és számos találmány fűződik a nevéhez, 1914-es akcióját elfeledték és csak ritkán beszélnek róla. A történet azonban nem csak önmagában érdekes, jól mutatja, hogy egyes irredenta katonatisztek még komoly függelemsértést is képesek voltak elkövetni, csak hogy országukat háborúba vigyék egy idegen hatalom ellen.

***

Források:

https://www.storiain.net/storia/belloni-il-genio-dei-sommergibili/

https://www.military.com/daily-news/investigations-and-features/2025/10/20/real-wwi-submarine-heist-mirrors-tom-clancys-novel-hunt-red-october.html

Read more...

Felszínre hozták és "félig megmentették" az SM U-16 első világháborús német tengeralattjárót

Az SM U-16 tengeralattjárót 1910-1911 folyamán építette a Germaniawerft Kielben és 1911. december 28-án állt szolgálatba. Érdekessége, hogy nem volt testvérhajója, egyedüli példánya volt a típusnak. A felszínen 489 tonna, alámerülve 627 tonna vízkiszorítású naszádot 4 db kerozin motor hajtotta, és a felszínen 15,6 csomós sebesség elérésére volt képes. Összesen 4 db (két orr és két far) torpedóvető készülékkel rendelkezett és egy útra 6 db torpedót vihetett magával. Fedélzetén 4 tiszt és 25 matróz szolgált. 

Az SM U-16 egy képeslapon.

A háború kitörése után 4 cirkálást hajtott végre, melyek során összesen 11 kereskedelmi hajót süllyesztett el, míg kettőt megrongált egyet pedig elfogott. Az U-16-ot 1915-ben kivonták az aktív szolgálatból és a továbbiakban csak kiképzési célokra használták. A fegyverszünet értelmében Harwich kikötőjébe kellett volna átvontatni, de Scharnhörn szigete mellett baleset következtében elsüllyedt. Áldozatok szerencsére nem voltak.

Kiemelés után a hajótest azonnal rozsdásodni kezdett.

Az U-16 106 évig feküdt 20 méteres mélységben, félig az iszapba süllyedve, de idén úgy döntöttek, hogy kiemelik, mert veszélyeztetheti a Hamburg irányába tartó hajóforgalmat. 2025. augusztus 30-ról szeptember elsejére virradó éjjel a holland Matador 3 úszódaru kiemelte, a hajótest azonban kettétört. A kiemelési munkálatokkal és az egész eljárással szemben számos szakértő fogalmazott meg kritikát, azzal vádolták a kivitelezőt, hogy hanyag munkát végzett és az előkészítés sem volt megfelelő. Ami még rosszabb volt, hogy egy ideig úgy tűnt, a roncsot szétvágják és semmit sem őriznek meg belőle.

A roncs hátsó része útban új otthona felé.

Október 19-én látott napvilágot a hír, hogy a roncs egyik fele, pontosabban a tat rész, biztosan megmenekül. A Benneckenstein-i MT`s Panzerfahren und DDR Technikmuseum telephelyére szállították át, ahol a konzerválási munkák elvégzése után, várhatóan már 2026-ban megtekinthető lesz.

***

Forrás és további képek:

ndr.de/nachrichten/niedersachsen/oldenburg_ostfriesland/uboot-130~_backId-wrack--116.html

facebook.com/Panzerfahren.Technikmuseum

Read more...

"45 év után újra van magyar űrhajós" – 2025. október 7.

 A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjtemény Központ,

az "Az első világháború napról napra" portál, valamint 

az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék

2025. október 7-én, 9 és 18 óra között
rendezi meg a

"45 év után újra van magyar űrhajós"

című repüléstörténeti konferenciát.

Helyszín:

Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára

(1088 Budapest, Múzeum körút 14-16.)

Részletes program:

https://www.elsovilaghaboru.net/p/repulestorteneti-konferencia-2025.html

Kérjük, támogassa a konferencia megvalósulását Ön is! 

(Adományát az alábbi gombra kattintva, a Paypal rendszerén keresztül tudja elküldeni.)

Read more...

Megtalálhatták az SMS Szent István csatahajó harangját

Annak ellenére nagyon jól sikerült a mai merülés, hogy úgy indult a nap, nem tudunk lejutni a hajóhoz – mondta Miklós Tamás. – Brutális szelet, sőt vihart jósoltak, de aztán a front éppen elkerült minket. Ahogy rárajzolták a térképre a szélzónát, szerencsére annak mi éppen a legszélén helyezkedtünk el. Kimentünk a helyszínre és a horvátok lekötöttek minket a csatahajóra. Jó felvételek készültek odalent, a felborult hajó alatt is tudtunk dolgozni. Négyen merültünk, párban ketten-ketten. A másik csapat videózott, mi pedig – ez holnap, vagy az időjárás függvényében holnapután kiderülhet –, lehet, hogy megtaláltuk a hajó harangját! Ebben azért nem vagyok még biztos, mert amit megleltünk, azt homok, kagylók és mindenféle víz alatti növények fedik. Ezen kívül egy feliratot is találtunk, amely talán a kéményen lehetett egykor. Esetleg éppen a Szent István név. Meglátjuk, talán holnap sikerülhet ezekről egy megbízható felvételt készíteni, ha kimozdítjuk őket a homokból. 

Az SMS Szent István csatahajó a Fasana-szorosban.

Miklós Tamás és társa húsz percet töltött a víz alatt a csatahajó mellett, a másik páros ennek a kétszeresét. A különbség oka, hogy Miklós Tamás társa olyan rendszerrel merült, amely ezúttal csak ennyi időt engedett számukra a mélyben.

– Mi a hajó végén, a hajócsavarnál merültünk le és onnan indultunk a hajótest jobb oldalára, ahol a test dőlése miatt be tudtunk jutni úszva, és scooterrel is a fedélzet alá – folytatta a kutatóbúvár. – Ma még csak videóztunk, nem nagyon mozgattuk ki a tárgyakat. Ezért több mint száz év után nem mondhatjuk még ki teljes bizonyossággal, hogy a bronz hajóharangot találtuk meg, de mivel az árboc közelében fekszik, erre jó esélyünk van. A formája mindenesetre olyan, és talán holnap megmozdíthatjuk, mert a fele kilátszik a homokból. Megpróbáljuk majd megkaparni, és ha bronz, akkor igazunk lesz. Zsolték a hajó elején is voltak, ők két torpedónyomot találtak, ezek a fegyverek valószínűleg nem robbantak fel, de benyomták a hajó első részét. Erről már van a birtokunkban felvétel.

A megtorpedózott csatahajó 1918. június 10-én hajnalban.

Ez hadtörténeti szempontból azért lehet szenzációs felfedezés, mert eleinte mindenki úgy tudta, két torpedót lőttek ki a hajóra az olaszok, az egyik a kazánház közelében robbant fel, és ott tört be a víz. Egy neves hajókutató szakember, Balogh Tamás azonban nemrégiben már azt állította, nem kettő, hanem négy torpedót indított az ellenség a Szent István felé.

Az SMS Tegetthoff csatahajó harangja a grazi Irgalmasság templomában található.

– Ez beigazolódni látszik. Két eset lehetséges, vagy nem robbant fel az a két torpedó, vagy olyan erős volt a hajótest, hogy nem szakadt be a detonációk hatására (Ez utóbbi teljesen valószínűtlen. Megjegyzés tőlem.). Mi nagyon várjuk a holnapi újabb merülést, felkészültünk rá, de az időjárás mondja ki az utolsó szót.

(Forrás: FEOL)

Read more...

Tengerész portré: Nikolaus Halavanja korvettkapitány

Nikolaus Halavanja 1883. április 21-én született Fiuméban. A fiumei Tengerészakadémia elvégzése után, 1901. június 28-án állt a császári és királyi haditengerészet szolgálatába. 1911. május 1-én sorhajóhadnaggyá léptették elő.

Nikolaus Halavanja korvettkapitány (1883-1965)

1911. szeptember 9-én átvette az SMU 5 és SMU 6 tengeralattjárók tartalékos legénységének parancsnoki posztját. 1913. június 24-én kinevezték az SMU 6 parancsnokának. A naszád a háború kitöréséig Brioniban állomásozott, majd november 12-én áthelyezték Sebenicoba. Innen az elkövetkező hetekben több alkalommal is kifutott, hogy a Sebenico, Lissa és Comisa előtti vizeken cirkáljon, de ellenséges egységekkel nem találkozott. December 29-én áthajózott a Cattarói-öbölbe. Javaslatát, hogy a három rendelkezésre álló tengeralattjáróval fussanak ki az albán partok elé egy közös hadművelet végrehajtására, nem fogadták el. Több rövid cirkálását is végrehajtott, de mind sikertelen maradt. Az egyik ilyen alkalom során Halavanja megbetegedett és az utat félbe kellett szakítani, ezért 1915. július 22-én átadta a parancsnokságot Albrecht Graf Attems fregatthadnagynak. 1915. október 10-től november 12-ig a felújított SMU 6 parancsnoka volt. 1916 február végén megkapta a Katonai Érdemkereszt 1. osztálya hadiékítménnyel és kardokkal kitüntetést.

Az SMU 6 tengeralattjáró a háború alatt.

Továbbiakban a montenegrói és albán partok tengerészeti felügyelőjeként szolgált Antivariban. Ezen minőségében irányította a megtorpedózott LOKRUM gőzös mentési munkálatait, a VÉRTES és CAROLA gőzösök kiemelését, valamint az elsüllyedt francia DAGUE rombolóból a torpedók, a vetőkészülékek és az ágyúk kiszerelését. 1917 júniusában megkapta az ezüst Katonai Érdemérem (Signum Laudis) a kardokkal kitüntetést. Ezután kinevezték a 92-es számú torpedónaszád parancsnokának, amely posztot egészen a háború végéig megtartott. 1918. október 31-én felterjesztették a Vaskorona Rend 3. osztálya a kardokkal kitüntetésre, amit 1921. január 28-án jóvá is hagytak, de azzal a megjegyzéssel, hogy “nem hivatalos”.

A háború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság haditengerészetének szolgálatába állt, és 1920. október 14-én megkapta a korvettkapitány rendfokozatot, de már 1923-ban nyugdíjba vonult. Ez sok “feleslegesnek” ítélt tengerésztiszttel megtörtént, akikben a szerb vezetés nem bízott. A továbbiakban a “Slavonija” zágrábi székhelyű faipari cégnél dolgozott. Halavanja további életéről nem állnak rendelkezésre dokumentumok. 1965. november 10-én hunyt el Zágrábban.

***

Forrás: Oliver Trulei: Die U-Boot-Kommandanten der k.u.k. Kriegsmarine (Wien, 2012.)

Read more...