"45 év után újra van magyar űrhajós" – 2025. október 7.

 A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjtemény Központ,

az "Az első világháború napról napra" portál, valamint 

az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék

2025. október 7-én, 9 és 18 óra között
rendezi meg a

"45 év után újra van magyar űrhajós"

című repüléstörténeti konferenciát.

Helyszín:

Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára

(1088 Budapest, Múzeum körút 14-16.)

Részletes program:

https://www.elsovilaghaboru.net/p/repulestorteneti-konferencia-2025.html

Kérjük, támogassa a konferencia megvalósulását Ön is! 

(Adományát az alábbi gombra kattintva, a Paypal rendszerén keresztül tudja elküldeni.)

Read more...

Megtalálhatták az SMS Szent István csatahajó harangját

Annak ellenére nagyon jól sikerült a mai merülés, hogy úgy indult a nap, nem tudunk lejutni a hajóhoz – mondta Miklós Tamás. – Brutális szelet, sőt vihart jósoltak, de aztán a front éppen elkerült minket. Ahogy rárajzolták a térképre a szélzónát, szerencsére annak mi éppen a legszélén helyezkedtünk el. Kimentünk a helyszínre és a horvátok lekötöttek minket a csatahajóra. Jó felvételek készültek odalent, a felborult hajó alatt is tudtunk dolgozni. Négyen merültünk, párban ketten-ketten. A másik csapat videózott, mi pedig – ez holnap, vagy az időjárás függvényében holnapután kiderülhet –, lehet, hogy megtaláltuk a hajó harangját! Ebben azért nem vagyok még biztos, mert amit megleltünk, azt homok, kagylók és mindenféle víz alatti növények fedik. Ezen kívül egy feliratot is találtunk, amely talán a kéményen lehetett egykor. Esetleg éppen a Szent István név. Meglátjuk, talán holnap sikerülhet ezekről egy megbízható felvételt készíteni, ha kimozdítjuk őket a homokból. 

Az SMS Szent István csatahajó a Fasana-szorosban.

Miklós Tamás és társa húsz percet töltött a víz alatt a csatahajó mellett, a másik páros ennek a kétszeresét. A különbség oka, hogy Miklós Tamás társa olyan rendszerrel merült, amely ezúttal csak ennyi időt engedett számukra a mélyben.

– Mi a hajó végén, a hajócsavarnál merültünk le és onnan indultunk a hajótest jobb oldalára, ahol a test dőlése miatt be tudtunk jutni úszva, és scooterrel is a fedélzet alá – folytatta a kutatóbúvár. – Ma még csak videóztunk, nem nagyon mozgattuk ki a tárgyakat. Ezért több mint száz év után nem mondhatjuk még ki teljes bizonyossággal, hogy a bronz hajóharangot találtuk meg, de mivel az árboc közelében fekszik, erre jó esélyünk van. A formája mindenesetre olyan, és talán holnap megmozdíthatjuk, mert a fele kilátszik a homokból. Megpróbáljuk majd megkaparni, és ha bronz, akkor igazunk lesz. Zsolték a hajó elején is voltak, ők két torpedónyomot találtak, ezek a fegyverek valószínűleg nem robbantak fel, de benyomták a hajó első részét. Erről már van a birtokunkban felvétel.

A megtorpedózott csatahajó 1918. június 10-én hajnalban.

Ez hadtörténeti szempontból azért lehet szenzációs felfedezés, mert eleinte mindenki úgy tudta, két torpedót lőttek ki a hajóra az olaszok, az egyik a kazánház közelében robbant fel, és ott tört be a víz. Egy neves hajókutató szakember, Balogh Tamás azonban nemrégiben már azt állította, nem kettő, hanem négy torpedót indított az ellenség a Szent István felé.

Az SMS Tegetthoff csatahajó harangja a grazi Irgalmasság templomában található.

– Ez beigazolódni látszik. Két eset lehetséges, vagy nem robbant fel az a két torpedó, vagy olyan erős volt a hajótest, hogy nem szakadt be a detonációk hatására (Ez utóbbi teljesen valószínűtlen. Megjegyzés tőlem.). Mi nagyon várjuk a holnapi újabb merülést, felkészültünk rá, de az időjárás mondja ki az utolsó szót.

(Forrás: FEOL)

Read more...

Tengerész portré: Nikolaus Halavanja korvettkapitány

Nikolaus Halavanja 1883. április 21-én született Fiuméban. A fiumei Tengerészakadémia elvégzése után, 1901. június 28-án állt a császári és királyi haditengerészet szolgálatába. 1911. május 1-én sorhajóhadnaggyá léptették elő.

Nikolaus Halavanja korvettkapitány (1883-1965)

1911. szeptember 9-én átvette az SMU 5 és SMU 6 tengeralattjárók tartalékos legénységének parancsnoki posztját. 1913. június 24-én kinevezték az SMU 6 parancsnokának. A naszád a háború kitöréséig Brioniban állomásozott, majd november 12-én áthelyezték Sebenicoba. Innen az elkövetkező hetekben több alkalommal is kifutott, hogy a Sebenico, Lissa és Comisa előtti vizeken cirkáljon, de ellenséges egységekkel nem találkozott. December 29-én áthajózott a Cattarói-öbölbe. Javaslatát, hogy a három rendelkezésre álló tengeralattjáróval fussanak ki az albán partok elé egy közös hadművelet végrehajtására, nem fogadták el. Több rövid cirkálását is végrehajtott, de mind sikertelen maradt. Az egyik ilyen alkalom során Halavanja megbetegedett és az utat félbe kellett szakítani, ezért 1915. július 22-én átadta a parancsnokságot Albrecht Graf Attems fregatthadnagynak. 1915. október 10-től november 12-ig a felújított SMU 6 parancsnoka volt. 1916 február végén megkapta a Katonai Érdemkereszt 1. osztálya hadiékítménnyel és kardokkal kitüntetést.

Az SMU 6 tengeralattjáró a háború alatt.

Továbbiakban a montenegrói és albán partok tengerészeti felügyelőjeként szolgált Antivariban. Ezen minőségében irányította a megtorpedózott LOKRUM gőzös mentési munkálatait, a VÉRTES és CAROLA gőzösök kiemelését, valamint az elsüllyedt francia DAGUE rombolóból a torpedók, a vetőkészülékek és az ágyúk kiszerelését. 1917 júniusában megkapta az ezüst Katonai Érdemérem (Signum Laudis) a kardokkal kitüntetést. Ezután kinevezték a 92-es számú torpedónaszád parancsnokának, amely posztot egészen a háború végéig megtartott. 1918. október 31-én felterjesztették a Vaskorona Rend 3. osztálya a kardokkal kitüntetésre, amit 1921. január 28-án jóvá is hagytak, de azzal a megjegyzéssel, hogy “nem hivatalos”.

A háború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság haditengerészetének szolgálatába állt, és 1920. október 14-én megkapta a korvettkapitány rendfokozatot, de már 1923-ban nyugdíjba vonult. Ez sok “feleslegesnek” ítélt tengerésztiszttel megtörtént, akikben a szerb vezetés nem bízott. A továbbiakban a “Slavonija” zágrábi székhelyű faipari cégnél dolgozott. Halavanja további életéről nem állnak rendelkezésre dokumentumok. 1965. november 10-én hunyt el Zágrábban.

***

Forrás: Oliver Trulei: Die U-Boot-Kommandanten der k.u.k. Kriegsmarine (Wien, 2012.)

Read more...

Tengerész portré: Friedrich Fähndrich sorhajóhadnagy

Friedrich Fähndrich 1887. január 8-án született Budapesten. A fiumei tengerészeti akadémiát 1905. június 18-án végezte el, majd kinevezték másodosztályú tengerészkadéttá és a Habsburg és az Erzherzog Karl csatahajókon szolgált. 1908-ban megkapta a Katonai Emlékkeresztet. 1909. május 1-én fregatthadnaggyá léptették elő. Ezután a Babenberg csatahajón és az Anaconda torpedónaszádon teljesített szolgálatot.

1912. augusztus 11-én Fähndrichet áthelyezték a pólai tengeralattjáró támaszpontra. 1912. november 26-tól az SMU 4 fedélzetén szolgált. 1913. május 1-én sorhajóhadnaggyá léptették elő. 1915. szeptember 9-én megkapta a bronz Katonai Érdemérem a kardokkal kitüntetést.

1915. november 18-án átvette az SMU 15 tengeralattjáró parancsnokságát. Az első portyára 1915. december 17-én futott ki Porto Rose-ból (a Cattarói-öbölben található tengeralattjáró támaszpont), majd másnap elsüllyesztette a 25 BRT-s albán Erzen vitorlást. Több alaklommal is próbált ellenséges teherhajókat támadni, de nem került kilövési pozícióba. December 21-én megállította és felrobbantotta a 80 BRT-s albán Figlio Pregligiona szkúnert. Miközben a vitorlással foglalkoztak, a partról lövéseket adtak le a tengeralattjáróra, és Menčik torpedómester elesett. A kikötőbe december 22-én értek vissza. December 28-án 16:50-kor Fähndrich ismét kifutott, majd másnap, 12:55-kor találkoztak a Helgoland gyorscirkálóval, ami jelezte, hogy a Triglav romboló aknára futott és a Csepel vontatja. A Helgoland parancsnoka kérte, hogy fedezzék a rombolókat, majd 13:45-kor angol és francia cirkálók és rombolók közelítették meg az SMU 15-öt. Fähndrich 14:36-kor megtámadta a francia Commandant Lucas rombolót, de elvétette a célt. Ezután az SMU 15 visszafordult, majd december 31-én, 13:30-kor vetett horgonyt Porto Rose előtt. Fähndrich 1916. január 14-én megkapta a harmadosztályú Katonai Érdemkereszt a hadiékítményekkel és kardokkal kitüntetést.

Friedrich Fähndrich az SMU 30 fedélzetén.

A következő cirkálásra 1916. január 21-én futott ki majd két nappal később San Giovanni di Medua előtt megpillantották a brit Devanha kórházhajót. Fähndrich át akarta vizsgáltatni a hajót, ezért két figyelmeztető lövést adott le az orra elé, de a Devanha parancsnoka figyelmen kívül hagyta azokat. Ezután a parancsnoki hidat lőtték, de az is hatástalan maradt, a tengeralattjáró pedig túl lassú volt ahhoz, hogy üldözzék a hajót. Január 24-én megtámadta az olasz Animoso rombolót, de a torpedó célt tévesztett. Fähndrich másnap visszatért hazai kikötőbe. A következő, 1916. február 26. és március 2. között végrehajtott cirkálás eredménytelen maradt. Február 28-án, miközben a Durazzo-fok magasságában megállt az akkumulátorait tölteni, a brit H1 tengeralattjáró egy torpedót lőtt ki rá. A torpedó, a hajógerincet súrolva, a torony magasságában haladt át az SMU 15 alatt, majd tovább futott. A következő utat az iránytű meghibásodása miatt törölni kellett. Fähndrich 1916. március 25-én Franz von Rzemenowsky sorhajóhadnagynak adta át a hajó parancsnokságát, amit május 10-én vett át ismét. A következő cirkálás során, ami május 14-től 18-ig tartott, május 17-én elsüllyesztette a 2238 BRT-s olasz Stura gőzöst. 1916. június 8-án Fähndrich megkapta az ezüst Katonai Érdemérem a kardokkal kitüntetést.

Fähndrich a legnagyobb sikerét a június 21. és június 24. közötti cirkálóútja során érte el. 1916. június 23-án, 8:38-kor egy torpedóval elsüllyesztette a 3495 BRT-s olasz Citta di Messina segédcirkálót. Az olasz veszteség 30 fő volt, 470 hajótöröttet a Schiaffino romboló sikeresen kimentett. 10 órakor a maradék torpedójával elsüllyesztette a helyszínre siető francia Fourche rombolót. Fähndrich ezután felemelkedett az SMU 15-el és a hajótörötteket mentőeszközökkel látta el. Kisvártatva egy ellenséges romboló közeledett feléje, ezért kénytelen volt lemerülni, majd visszaindult Cattaróba. Ezért a haditettéért Fähndrich 1916. július 10-én megkapta a harmadosztályú Vaskorona Rend a hadiékítményekkel és kardokkal kitüntetést. A kitüntetési javaslatban ez állt: "... ezt a kettős sikert bonyolult körülmények közt, [az ellenség által] őrzött vizeken érte el, ami azt mutatja, hogy tengeralattjáróját bátran, higgadtan és ügyesen vezette." 1917. február 3-án megkapta a német II. osztályú Vaskeresztet.

Franz Nejebsy és Friedrich Fähndrich az SMU 30 fedélzetén.

A következő három kifutás nem vezetett eredményre. Október 9-én átadta a parancsnokságot Franz Rzemenowsky sorhajóhadnagynak, de már október 29-én vissza is vette. Ezután három rövid és eredménytelen cirkálás következett. 1916. december 11-én átadta a parancsnokságot Otto Molitor sorhajóhadnagynak, és ezzel végleg elbúcsúzott az SMU 15-től, mivel Friedrich Fähndrichet kinevezték a vadonatúj SMU 30 tengeralattjáró parancsnokának, amit 1916. december 27-én bocsátott vízre a Ganz és Tsa. Danubius hajógyár Fiuméban. Ezután próbajáratok következtek a dízel- és elektromotorok valamint a löveg tesztelésére. Az SMU 30 végül 1917. február 17-én állt szolgálatba, és első útjára február 26-án futott ki. Fähndrich a Jón-tengeren majd a Tarantói-öbölben cirkált, de egyetlen ellenséges hajóval sem találkoztak. 1917. március 16-án hajóztak be Gjenovic állomásra.

1917. március 31-én Fähndrich ismét kifutott az SMU 30-al, ezúttal a Kréta-Málta útvonal irányába. Erről az útról azonban soha nem tért vissza. Friedrich Fähndrich posztumusz megkapta a III. osztályú Katonai Érdemkereszt a hadiékítményekkel és kardokkal kitüntetést. A hajó elvesztéséről mai napig sincs megbízható információ. Egyes feltételezések szerint az otrantói tengerzáron pusztult el aknarobbanás következtében.

***

Forrás: Oliver Trulei: Die U-Boot-Kommandanten der k.u.k. Kriegsmarine (Wien, 2012.)

Read more...

"Navigare necesse est..." konferencia – 2025. május 8.

 Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék,

az Az első világháború napról napra portál, 

valamint az ELTE BTK Hadtörténeti Műhely meghívja Önt a 

"Navigare necesse est..." 

című hajózástörténeti konferenciára. 

– 80 éve ért véget a második világháború –

Facebook esemény: 

https://www.facebook.com/events/548413918364891

Részletes program:
https://www.elsovilaghaboru.net/p/navigare-necesse-est-hajozastorteneti.html

Kedves érdeklődők!

 

A konferencia ismét ingyenes, de arra kérnénk mindenkit, aki teheti, hogy lehetőségeihez mérten támogassa a megvalósítását. Idei költségünk kb. 250 000 Ft lesz, amit elsősorban a videósra és a büfére költünk. A helyszínen ismét lehetőség lesz hajózástörténeti könyvek és Cobi márkájú harcjármű modellek vásárlására. Az ezekből származó bevételt visszaforgatjuk a konferenciák (ősszel ismét repüléstörténeti konferencia!) és a "Hajózástörténeti délutánok" szervezésébe. 

Adományokat a PayPal rendszeren keresztül lehet küldeni:

https://www.paypal.com/donate

Köszönjük!

A konferencia plakátja:

Read more...