Megkezdődik az asiagói csata - 1916. május 15.

Majdnem egy évvel Olaszország hadbalépése után Ausztria-Magyarország jelentős erőket veszített már a szinte áthatolhatatlan hegyvidéki határokon. 1916 májusában offenzívát indítottak. A velük szemben álló olasz erők két védővonalon sorakoztak fel. Tirolban az „Alpini” hegyivadász-hadosztály igyekezett előrenyomulni észak felé, Dél-Tirol (olasz megnevezéssel Trentino) tartomány elfoglalásának céljával. Keletre, az Adriai-tenger északi partján az Isonzo folyó mentén sorakoztatták fel főerőiket. A gyengébben védett Trentinoban az osztrák-magyar hadvezetés remélte, hogy áttörést érhet el, betörhet Olaszország északi részébe, elvághatja az Isonzónál álló csapatokat a hátországtól, és kikényszerítheti a megadást. 

A végtelennek látszó Isonzo-menti csatákba belefáradt osztrák-magyar hadsereg vezérkari főnöke, Conrad von Hötzendorf elhatározta, hogy 1916 első felében támadást indít. 

Jelentős előrelépés történt a Monarchia hadseregében mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a tüzérség, valamint a lőszer tekintetében. A nehéztüzérség és a géppuskák jelentős részét irányították át a keleti frontról az olaszra, valamint elit hegyihadosztályokat küldtek Tirolba. Először vált lehetségessé az osztrák-magyar erők számára, hogy kitörhessenek védekező állásaikból, és támadást indíthassanak.

Letarolt alpesi táj.

Conrad egyeztetett német kollégájával, Erich von Falkenhayn tábornokkal is, ugyanis úgy gondolta, hogy egy kombinált hadművelettel képesek lennének kiütni Olaszországot a háborúból. A mind a nyugati, mind a keleti fronton nyomás alatt álló németek azonban nem voltak hajlandóak saját erőikből hozzájárulni a tervhez. Conrad, aki meg volt győződve a terv megbízhatóságáról, úgy döntött, német segítség nélkül is végrehajtja. Terve az volt, hogy a trentinói hágókon átkelve behatolnak az északolasz síkságra, és bekerítik az Isonzónál álló olasz főerőket. 

A hadműveletet egyaránt emlegetik „asiagói csata” és „Trentino-offenzíva” néven is. Ez volt az egyetlen osztrák-magyar támadó művelet az olasz fronton az 1917-es caporettói áttörés előtt, és ugyancsak az egyetlen, amely nem az Isonzo-vidéken történt.

Az 1916. május 15-én megindított támadást maga Conrad, és a hadművelet névleges végrehajtója, Jenő főherceg tervezte. Az időzítés jó volt. Az Isonzo-szektor csendes volt egy korábbi olasz támadás visszaverése után, a keleti és a balkáni front pedig elég stabil volt ahhoz, hogy máshol indíthassanak akciót. 

Cadorna csapatokat szemléz.

Conrad összesen 18 hadosztálynyi erőt összpontosított, egy részét Dankl 11., más részét pedig Kövess 3. hadseregéből. Amikor a támadás megkezdődött, a mintegy 2000 lövegből álló osztrák-magyar tüzérség jelentős fölényben volt, élőerő tekintetében pedig 4:1 volt a Monarchia fölénye.

Közben Luigi Cadorna olasz vezérkari főnök észlelte az osztrák-magyar összpontosítást a térségben, és utasította az olasz 1. hadsereg parancsnokát, Roberto Brusati tábornokot, hogy készüljön fel egy esetleges ellenséges támadásra. Brusati azonban figyelmen kívül hagyta ezt, és tovább folytatta saját tervezett támadásának előkészítését.

Ez a hiba fájdalmas következményekkel járt. Jenő főherceg 3. és 11. hadserege 70 kilométer hosszúságú frontszakaszon indított támadást, és – legalábbis kezdetben – jelentős sikereket ért el. Az olaszok május 22-re 8 kilométert vonultak vissza Posina környékére, majd a következő héten újabb 10 kilométert. A hadművelet ezen szakaszában súlyos harcok mellett kiürítették Asiago városát is május 29-én. 

Sebesült olasz katonák pihennek egy út mentén.

Az olaszok szerencséjére a nehéz terep komoly akadályt képezett az osztrák-magyar csapatok utánpótlása számára, és lehetőséget adott Cadorna számára a helyzet mentésére. Felhívást intézett az oroszokhoz, hogy a keleti fronton indított támadással (amely később Bruszilov-offenzíva néven vált ismertté) tehermentesítsék az olasz frontot, és kitűnő vasúthálózata segítségével rövid idő alatt félmillió katonát csoportosított át Trentino körzetébe. Ezeknek köszönhetően június 2-ra sikerült stabilizálni az olasz vonalakat. Jenő főherceg kénytelen volt visszavonni csapatait, a sikeresen megtartott terület mindössze 5 kilométerrel feküdt előrébb megindulási pozíciójuktól. 

A trentinói hadműveletben az 1. olasz hadsereg 15000 halottat, 76000 sebesültet és 294 ágyút veszített. 56000 emberük esett hadifogságba. Az osztrák-magyar hadsereg 10000 halottat, 45000 sebesültet és 26000 hadifoglyot veszített.