A következő címkéjű bejegyzések mutatása: páncélautó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: páncélautó. Összes bejegyzés megjelenítése

vasárnap, február 07, 2016

A Lancia 1Z és 1ZM páncélautók - az olasz válasz

Az Olasz Királyság a háborúba való belépés után, a lehetőségeihez mérten, igyekezett modern hadfelszereléssel ellátni csapatait. Így született meg a háború egyik legjobb és legnagyobb példányszámban gyártott páncélautója, a Lancia 1Z/1ZM. 

1916 elején a Lancia autógyár az Ansaldo-val közösen hozzálátott egy páncélautó kifejlesztésének a Lancia Jota teherautó alapjain, melyet Autoblindo Mitragliatrice Lancia Ansaldo IZ-nek neveztek el (Lancia-Ansaldo IZ gépfegyveres páncélautó). Az 5,4 méter hosszú és 3,7 tonnás jármű meglehetősen erős fegyverzetet és páncélzatot kapott. A forgatható páncéltoronyban két db géppuskát helyeztek el, melyre még egy kisebb, és függetlenül fogatható torony is került egy harmadik géppuskával. A páncélzat átlagos vastagsága 9 mm-es volt, ami jobb védelmet biztosított, mint a brit Mark I harckocsi legvékonyabban páncélozott részei.
Lancia 1Z páncélautó.
A korabeli páncélautók legsérülékenyebb pontja a futómű és a kerekek voltak. Ezek védelmét a Lancia úgy oldotta meg, hogy egy speciális páncélozott hátsó sárhányót erősítettek rá, ami a kerék gumírozott részét védte, míg a felnik eleve páncélozottak voltak. Így jelentős többletsúlyt takarítottak meg és a 35 lóerős motorral közúton 60 km/h óra sebességet tudtak elérni.

Bár a Lancia 1Z a korabeli páncélautókhoz képest kiemelkedő tűzerővel rendelkezett és sebessége is megfelelő volt, 2,8 méteres magassága és keskeny tengelytávja instabillá tette. Emiatt gyártását 37 példány után felfüggesztették és áttervezték. Az 1917-ben gyártásba vett 1ZM modellről elhagyták a felső tornyot, így magassága 2,4 méterre csökkent. A harmadik géppuska ennek ellenére megmaradt, és egy hátsó nyíláson lehetett vele tüzelni, illetve megállás után egy háromlábú állványra szerelve bárhol felállíthatta a kezelőszemélyzet. Ezen kívül még számtalan kisebb módosítást eszközöltek, de ezek nem okoztak jelentős külső változást, csak a gyártást könnyítették meg. Az 1ZM modellből összesen 113 db készült.
Lancia 1ZM.
Az új páncélautók bármennyire is modernnek számítottak, az isonzó front sajátos terepviszonyai közt nem lehetett hatékonyan bevetni őket, ezért elsődleges feladatuk az utánpótlási vonalak biztosítása volt. A caporettói áttörés után az osztrák-magyar és német csapatok számos Lancia 1ZM-et zsákmányoltak, melyeket besoroltak a saját haderejükbe, néhány példány pedig a Magyar Királyságban maradt a fegyverszünet után is. 

A háború után avultságuk ellenére az olasz rendőrség tovább használta a Lancia 1ZM-eket, de számos szegényebb országban is rendszeresítették őket. Néhány darabot Albánia vásárolt, egy pedig ajándékozás útján került Afganisztánba. Az olaszok a spanyol polgárháborúban is bevetették őket, bár ekkor már rendkívül elavultnak számítottak. A második világháborúban Líbiában és a Dodekanészoszon szolgáltak, majd az olasz fegyverletétel után a németek több példányt is lefoglaltak, és a délszláv partizánok ellen használták őket.
Német kézen 1944 nyarán. Olasz Breda 30-as géppuskákkal és drótvágó sínek nélkül.
A Lancia 1Z adatai:

Tömeg: 3,70 t
Hossz: 5,40 m
Szélesség: 1,82 m
Magasság: 2,80 m
Motor: 35 Le (4 hengeres, benzin)
Legénység: 6 fő
Fegyverzet: 3 db 6,5 mm-es Maxim géppuska 
Páncélzat: max 9 mm
Végsebesség: 60 km/h (úton)
Hatótávolság: 300 km

Read more...

hétfő, január 11, 2016

A Romfell páncélautó története

Az első gépjárművek megjelenésével felmerült a katonai hasznosításuk lehetősége is, így a századforduló után nem sokkal megjelentek a páncélautók is. Az első modellek inkább csak mozgó fegyverplatformok voltak, legtöbbször csak egy géppuskával felszerelve, de hamarosan elkészültek a csak részben, vagy teljesen páncélozott példányok is. A Monarchiának már jóval a háború előtt lett volna lehetősége arra, hogy páncélautókat állítson szolgálatba, ugyanis Paul Daimler már 1904-ben elkészítette az első páncélautóját wiener-neustadt-i gyárában. A jármű számos előremutató tulajdonsággal rendelkezett és korának egyik legjobbja volt. A felépítmény teljesen páncélozott volt, és egy körbeforgatható toronyban kezdetben egy, majd két Maxim géppuskát hordozott. Emellett összkerékhajtással is rendelkezett, ami jó terepjáró képességet biztosított számára.
Austro-Daimler panzerwagen.
A páncélautó első bemutatkozójára az 1906-os nagy hadgyakorlat keretében került sor, de a hadvezetőség egyáltalán nem volt elragadtatva tőle. A visszaemlékezések szerinte a zajos járműtől megriadtak a tábornoki kar lovai (más források szerint Ferenc József lova), ami erős ellenérzéseket váltott ki a jelenlévőkből, így rendszeresítésére nem került sor. Valószínű azonban, hogy inkább a hadvezetőség és az idős császár konzervatív hozzáállása miatt utasították el, nem annyira az említett incidens miatt. Ezután a háború kitöréséig a páncélautók rendszeresítése lekerült a napirendről.

A Monarchia ellenségei azonban sokkal modernebb felfogással bírtak, és főleg Oroszország, de Olaszország is, számos pánélautót állított hadrendbe a háború előtt. A Monarchia katonai vezetése azonban az ellenséges járművek sikeres alkalmazása és a saját csapatok kérése ellenére sem tartotta fontosnak a páncélautók alkalmazását. Az első példány megépítésére így végül önszorgalomból került sor, és két magyar tiszt nevéhez fűződik.
A Romfell I. (Kép forrása: landships.info)
Az építéshez 1915 nyarán kezdett hozzá Romanić Branko tüzér százados és Fellner Simon népfelkelő főhadnagy egy személygépkocsi alvázának felhasználásával. Mindketten a budapesti Zápolya utcában (ma Gogol utca) lévő K.u.K. Kraftfahtersatz Depot (gépjármű-pótszertárhoz) voltak beosztva. Romanić volt a műhely parancsnoka, Fellner főhadnagy pedig a főmérnöke. A páncélautó alapját egy Mercedes 37/90 típusú gépkocsi képezte, melyre egy egyedi építésű, 6 mm vastag krómacélból készült felépítmény szereltek. A hátsó rész tetejére egy 1,2 m átmérőjű forgatható páncéltorony került, amibe egy Schwarzlose géppuskát helyeztek el, amit egy speciális állványra áthelyezve légvédelmi célokra is lehetett használni. A jármű egyik érdekes műszaki megoldása az ún. hegytámasz volt, mely két db 75 cm hosszú hegyes rúdból állt és egy lánccal lehetett leereszteni. Emelkedőn megállva és kiengedve a földbe szúródva megakadályozta, hogy a kocsi visszaguruljon.

A páncélautó tömege 5 tonna volt. 90 lóerős motorja közúton 40 km/órás, terepen pedig 28 km/órás sebességet biztosított neki. Hatótávolsága az útviszonyoktól függően 100-150 km volt. A már említett géppuska mellé 3000 db lőszert málháztak, valamint egy 95 M. Mannlicher puska és két db 1912 M. Steyr pisztoly is a fegyverzetéhez tartozott. Építettek mellé egy egytengelyes utánfutót is, melyben a tartalék lőszert, üzemanyagot és a pótalkatrészt szállították volna, azonban az nem vált be, így helyette egy kísérő teherautót rendszeresítettek hozzá. A páncélautó nevét a két megalkotója után kapta.
Romfell I replika.
A hadvezetés 1915 júliusában értesült a jármű elkészültéről, és először cseppet sem örültek neki, de mivel már bevetésre készen állt, ezért Bécsben átvizsgálták, majd végül mégis elrendelték szolgálatba állítását. A 7. hadsereghez vezényelték Rákossy Lajos főhadnagy parancsnoksága alá, és első éles bevetésére 1915 októberében, Galíciában került sor. Sajnos harci alkalmazásáról nem maradtak fenn információk, annyit viszont tudni lehet, hogy 1916. augusztus végén leharcolt állapota miatt kivonták a frontról. Javítására a Stryjben lévő 36. számú járműszerelő üzemben került sor, majd az Udinében állomásozó k.u.k. Panzerautozug Nr. 1-hoz (1. számú páncélautó szakasz) került. 

Az olasz fronton újra leromlott az állapota, és az alváz is teljesen elhasználódott, ezért felújítás helyett inkább az átépítés mellett döntöttek. Így született meg a Romfell II, ami nem egy teljesen új jármű volt, hanem a Romfell I új alvázra átépített változata, melyhez egy zsákmányolt Fiat 18 C típusú teherautót használták fel. Az új alvázzal a súlya 3,5 tonnára csökkent, de mivel a beépített új motor csak 44 lóerős volt, a végsebessége is csak 35 km/óra volt. Külseje csak kismértékben változott: küllős kerekeket kapott, az első híd enyhe V alakban megtört, a hűtőt borító 16 fémlemez helyére 2x6 db lemezt szereltek fel, valamint a magasabb alváz miatt a felépítmény is magasabb lett.
A Romfell II Karintiában. (Kép forrása: landships.info)
A Romfell II alkalmazásáról sem maradt fenn sok információ. Annyi bizonyos, hogy 1919 tavaszán Karintiában használták a helyi Volkswehr csapatok. Az egyetlen fennmaradt fotó is ekkor készült róla. Egy osztrák forrás szerint 1919 nyarán leselejtezték és ócskavasként szétbontották vagy tüzérségi célként szétlőtték.

Read more...

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP