A Lancia 1Z és 1ZM páncélautók - az olasz válasz

Az Olasz Királyság a háborúba való belépés után, a lehetőségeihez mérten, igyekezett modern hadfelszereléssel ellátni csapatait. Így született meg a háború egyik legjobb és legnagyobb példányszámban gyártott páncélautója, a Lancia 1Z/1ZM. 

1916 elején a Lancia autógyár az Ansaldo-val közösen hozzálátott egy páncélautó kifejlesztésének a Lancia Jota teherautó alapjain, melyet Autoblindo Mitragliatrice Lancia Ansaldo IZ-nek neveztek el (Lancia-Ansaldo IZ gépfegyveres páncélautó). Az 5,4 méter hosszú és 3,7 tonnás jármű meglehetősen erős fegyverzetet és páncélzatot kapott. A forgatható páncéltoronyban két db géppuskát helyeztek el, melyre még egy kisebb, és függetlenül fogatható torony is került egy harmadik géppuskával. A páncélzat átlagos vastagsága 9 mm-es volt, ami jobb védelmet biztosított, mint a brit Mark I harckocsi legvékonyabban páncélozott részei.

Lancia 1Z páncélautó.

A korabeli páncélautók legsérülékenyebb pontja a futómű és a kerekek voltak. Ezek védelmét a Lancia úgy oldotta meg, hogy egy speciális páncélozott hátsó sárhányót erősítettek rá, ami a kerék gumírozott részét védte, míg a felnik eleve páncélozottak voltak. Így jelentős többletsúlyt takarítottak meg és a 35 lóerős motorral közúton 60 km/h óra sebességet tudtak elérni.

Bár a Lancia 1Z a korabeli páncélautókhoz képest kiemelkedő tűzerővel rendelkezett és sebessége is megfelelő volt, 2,8 méteres magassága és keskeny tengelytávja instabillá tette. Emiatt gyártását 37 példány után felfüggesztették és áttervezték. Az 1917-ben gyártásba vett 1ZM modellről elhagyták a felső tornyot, így magassága 2,4 méterre csökkent. A harmadik géppuska ennek ellenére megmaradt, és egy hátsó nyíláson lehetett vele tüzelni, illetve megállás után egy háromlábú állványra szerelve bárhol felállíthatta a kezelőszemélyzet. Ezen kívül még számtalan kisebb módosítást eszközöltek, de ezek nem okoztak jelentős külső változást, csak a gyártást könnyítették meg. Az 1ZM modellből összesen 113 db készült.

Lancia 1ZM.

Az új páncélautók bármennyire is modernnek számítottak, az isonzó front sajátos terepviszonyai közt nem lehetett hatékonyan bevetni őket, ezért elsődleges feladatuk az utánpótlási vonalak biztosítása volt. A caporettói áttörés után az osztrák-magyar és német csapatok számos Lancia 1ZM-et zsákmányoltak, melyeket besoroltak a saját haderejükbe, néhány példány pedig a Magyar Királyságban maradt a fegyverszünet után is. 

A háború után avultságuk ellenére az olasz rendőrség tovább használta a Lancia 1ZM-eket, de számos szegényebb országban is rendszeresítették őket. Néhány darabot Albánia vásárolt, egy pedig ajándékozás útján került Afganisztánba. Az olaszok a spanyol polgárháborúban is bevetették őket, bár ekkor már rendkívül elavultnak számítottak. A második világháborúban Líbiában és a Dodekanészoszon szolgáltak, majd az olasz fegyverletétel után a németek több példányt is lefoglaltak, és a délszláv partizánok ellen használták őket.

Német kézen 1944 nyarán. Olasz Breda 30-as géppuskákkal és drótvágó sínek nélkül.

A Lancia 1Z adatai:

Tömeg: 3,70 t

Hossz: 5,40 m

Szélesség: 1,82 m

Magasság: 2,80 m

Motor: 35 Le (4 hengeres, benzin)

Legénység: 6 fő

Fegyverzet: 3 db 6,5 mm-es Maxim géppuska 

Páncélzat: max 9 mm

Végsebesség: 60 km/h (úton)

Hatótávolság: 300 km