A franciák betörnek a Douaumont erődbe - 1916. május 25.

Május közepére a németek elfoglalták a côte du Poivre és a côte des Chambrettes dombokat a Meuse folyó jobb partján, ráadásul a stratégiailag fontos Douaumont erődöt is, ami központi szerepet játszott a terveikben. 

Az alábbi német egységek vettek részt a harcokban: A 11. bajor hadosztály egy része, a 192. hadtest katonái, a 12. tartalékos hadosztály, a 4. hadosztály és a 43. tartalék hadosztály. Május 13. és 16. között a németek tovább támadták a Camart erdőt, a 304-es dombtól nyugatra.

Pár nap tűzszünet után május 20-a délutánján még hevesebb ütközetek kezdődtek. A németek 4 hadosztályt indítottak, hogy bevegyék a Halott ember dombot. A harcok szünet nélkül, két napon át tomboltak és súlyos veszteségek árán, de elfoglaltak néhány árkot a dombtól északra és nyugatra is. Majdnem sikerült bevenniük a franciák második vonalait is, de az erős ellentámadás visszaverte őket. Később a franciáknak sikerült visszafoglalniuk a 287-es domb árkait, majd május 21-én és 22-én a többit is.

A franciák egy lelkes támadással megpróbálták visszafoglalni a Douaumont erődöt is. A támadást az 5. hadtest hajtotta végre Mangin tábornok parancsnoksága alatt, aki az egyik legfiatalabb tisztje volt a francia seregnek. A franciák bevetették a nehéztüzérséget is, és komolyan bombázni kezdték a német vonalakat. 

Május 22. reggelén, valamivel 8 óra előtt, a hat léghajó, ami a Meuse jobb partján állomásozott, felrobbant, ezzel megfosztva a német tüzérséget a légi megfigyelőitől, és így jelentős hátrányba kerültek. 11:50-kor a francia gyalogság rohamot indított, és elfoglaltak három német árkot is. A franciák behatoltak a Douaumont erődbe, a németek pedig heves ellentámadásba kezdtek és a harcok egész éjszaka folytak. A franciáknak sikerült tartaniuk az elfoglalt területeket és még egy picit tovább is jutottak.   

Május 23-a hajnalára a németek az erős bombázások miatt visszább vonultak, a franciák 129. hadteste pedig elfoglalta az erőd egy részét és megállította a német támadásokat. A harcok az éjszaka is tovább folytatódtak. 

24-én reggel az erőd nagy része még mindig a franciáké volt, kivéve az északi, és néhány keleti részt, de a következő napon a németek két bajor hadosztályt küldtek, akik teljesen visszaverték a franciákat és visszafoglalták az erődöt is.

A Meuse bal partján a harcok intenzitása csökkent. A francia támadások célja az volt, hogy megerősítsék a vonalaikat. A németek főleg a jobb oldalra koncentráltak, a másik oldalon minimális volt az ellenállás. A jobb parton viszont Thiaumont, Douamont és Vaux területein könyörtelen és véres csaták folytak.

Read more...

A francia offenzíva drámai bukása - 1916. május 22-24.

A Douaumont erőd visszafoglalása létfontosságú volt a franciák számára. A hatnapos előkészületeket a május 22-i támadásra újra kellett tervezni, mert a németek tudomást szereztek róla. Katonákat küldtek, hogy megerősítsék az erőd védelmét és május 20-án ellenbombázásba kezdtek. 

Ugyanakkor a francia tábornokok azt hitték, hogy a tüzérségük már meggyengítette az erőd falait. Mangin tábornoknak, aki az erőd elleni támadást vezette, azt javasolták, hogy az akció legyen célratörő és egyenes. Egyetlen felderítő egységet sem küldtek ki, hogy megbizonyosodjanak a kapott információ pontosságáról, így a támadást május 22-én megindították.

A francia nehéztüzérség 11:40-kor kezdte a bombázást és 10 perccel később az első szakasz megindult az erőd irányába, kitörve az árkokból, hogy lerohanják a németek védelmét. 

A katonák egész nap elszántan próbáltak felülkerekedni a védőkön a folyamatos bombázás és géppuskatűz alatt, de hatalmas veszteségeket szenvedtek. Sosem érték el az erőd keleti felét, ahol a németek az erősítést és az ellátmányt kapták.  

Az első nap végére a francia veszteségek hatalmasak voltak, de a bombázást éjszaka is folytatták. Május 23-án reggel a túlélőknek azt a parancsot adták, hogy támadjanak újra, de 9 órakor a németek még erősebben kezdték őket ágyúzni, így még több francia katona esett el. 

A támadóknak a folyamatos géppuskatűz ellenére is sikerült tartani a pozíciójukat egész délután, de 24-én reggel ismét elkezdődtek a bombázások. Addigra a francia erők teljesen megtörtek, már nem is számolták a veszteségeiket. 

A borzalmas állapotot tökéletesen összegzi az alábbi idézet: “Fáradság, szomjúság, éhség, fájdalom, elkeseredettség és tehetetlenség, ez Verdun pokla.”

Élelem, víz és lőszer hiányában, két napon át tartó folyamatos harcok után, esélyt sem látva arra, hogy utánpótlás érkezzen, a franciák megadták magukat a nap végén. A történészek szerint “a becsületüket megőrizték, kitartottak a végsőkig, két nap alatt a katonáik 72,2%-át vesztették el.”  

A Douaumont erőd elleni támadás tragikus tévedésnek bizonyult. Nemcsak hatalmas veszteségeket szenvedtek el, de a túlélőknek életük végéig pokoli emlék maradt.

A történészek szerint az alábbiak voltak a támadás alapvető hibái: Először is, a németek tudtak a franciák terveiről, emiatt az egész akció a kezdetektől bukásra volt ítélve. Másodjára, az erőd ágyúzással való meggyengítése túl rövid ideig tartott. A tervezett 6 nap helyett csak 2 napig tartott a bombázás, ami nem igazán rendítette meg a németek védelmét. És végül abban is mindenki egyetértett, hogy egy ekkora támadáshoz nem volt elég katonai erő. Sokkal több katonára lett volna szükség.

Read more...

Kisebb, de heves csaták a Meuse partján - 1916. május 10.

Február és május között a verduni csata elsősorban a Meuse folyó bal partján összpontosult, főleg a Cote 304 és a Halott ember dombokon. A jobb parton a Douaumont erőd elvesztése nagy csapás volt a védőknek, de nem jelentette azt, hogy a harcok ezzel megszűntek volna. Sőt, a jobb parton sok kisebb egység csapott össze, árkokat foglaltak el, és bombázták a területet. Mind a két fél folyamatosan próbált előnyös helyzetbe kerülni.

Az árkokban dúló kegyetlen és véres harcok világszerte sokkolták az embereket. A verduni csaták mérete és időtartama, ahol katonák és ágyúk milliói koncentrálódtak egy kisebb területen, még évtizedek múlva is rémálomként kísérte az embereket. 

Erdők, utak, falvak tűntek el nyomtalanul, mintha sosem léteztek volna, a helyüket pedig befedte a sár és a harcok nyomai. Mint egy “rettenetes varangy nyálkás bőre”, ahogy az egyik francia pilóta jellemezte. James McConnell, a Lafayette osztag egyik amerikai pilótája látta, amint bajtársai repülőit szó szerint kettéhasították a tüzérségi ágyúk lövedékei.

Egy francia lövészárok a sok közül.

A hang, amit az újoncok meghallottak, amikor Verdunba érkeztek, egy gigantikus kovácsműhelyre emlékeztette őket, mely éjjel-nappal üzemel. Éjszakánként az ég ragyogott, mintha az északi fény lángolna, de nappal az egyetlen szín, ami a horizonton elterült, csak a sár barna színe volt, amit néhol vöröses árnyalatúra festett a vér. A harcmezőkön állandó volt a dögszag, amitől mindenki igyekezett távol tartani magát. Nyoma sem volt annak a kellemes, szép tavasznak, ami korábban jellemezte a vidéket.

A francia seregek ezerszámra vívták a saját “thermopülei csatáikat” a folyó jobb partján. Bármi áron meg akarták állítani az ellenséget. Nem egy víznyelőt neveztek el úgy, hogy “La Ravine de la Mort”, ami találó névnek bizonyult. A német tüzérség minden nap bombázta a franciák állásait, ahol leszakadt végtagok, és megnyomorított holttestek hevertek szerteszét. Arra sem volt idő vagy lehetőség, hogy az elesetteket eltemessék. A franciák mégis sikeresen tartották eddig a frontot, de az egyik húsz éves tizedes szerint szavakkal le sem lehet írni, hogy mit éltek át eközben.

“Ó azok az emberek, akik este az ágyukban alszanak, majd reggel vidáman olvassák az újságban, hogy “még mindig kitartóan védik a vonalakat”, vajon el tudják egyáltalán képzelni, hogy mit jelent az, hogy “védeni”?”

Read more...

Robbanás a Douaumont erődben - 1916. május 8.

Május 8-án hétfőn, hajnali 4 órakor, a Douaumont erődben kitört a pánik. Kiáltások hallatszottak, hogy “jönnek a feketék!” (Megjegyzés: a “feketék” a franciák gyarmati katonáit jelentette, akik hírhedtek voltak arról, hogy nem ejtenek foglyokat.)

Nem sokkal később három nagy robbanás rázta meg az erődöt, sokkal nagyobbak annál, mintha tüzérségi találat érte volna. Az erőd belsejében sűrű füst és gáz terjedt szét. A robbanás erejétől sokan meghaltak. Holttestek voltak mindenfelé szétszóródva egymás hegyén-hátán. Több százan pedig a füstmérgezésbe haltak bele.   

A robbanásról készült rajz.

A robbanásokat alig száz német katona élte túl. A halottak száma 700-800 között lehetett és többségüket képtelenség volt azonosítani. Egy orvos, aki akkor a helyszínen volt, rekonstruálta a tragédiát: egy lövedék pontosan a lángszórókhoz tárolt olajos hordókba csapódott. Pár katona épp tüzet gyújtott főzéshez, a kiszivárgó olaj pedig begyulladt. Ez okozta a tüzet és a hatalmas füstöt. Mindenkit beborított a korom, ami megmagyarázza a kitörő pánikot a “feketék” kapcsán. A riadó miatt gránátokat dobtak a vélt támadókra, amik viszont berobbantották a lőszerraktárat, ahol a többi robbanószert és a mérges gázokat is tárolták. 

A halottakat nem tudták eltemetni, ezért egy használaton kívüli raktárba hordták őket, melyet lezártak és mai napig ott nyugszanak. A franciák semmit sem tudtak erről a tragédiáról.

Read more...

A koronaherceg összehívja a válságstábot – 1916. február 28.

Falkenhayn terve egy hatalmas ütközet volt, ami kivérezteti a franciákat, de a napi szintű veszteségek mértéke sokkolta Vilmos koronaherceget, aki az erődért küzdő 5. Hadsereg parancsnoka volt. Február 28-án válságstábot hívott össze, hogy tisztázzák a hadicélokat. Falkenhayn továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy több francia katonát kell elpusztítani, mint amennyi német elesik, de a koronaherceg továbbra is a város elfoglalása mellett érvelt.

Vilmos koronaherceg Verdunnél. (A hátsó ülésen látható.)

A csata első hetében mindkét hadsereg komoly veszteségeket szenvedett: február 26-án a franciák 25 000 főnél tartottak, míg a németek 29-én érték el ugyan ezt a számot, noha arra számítottak, hogy a francia veszteségek háromszor akkorák lesznek, mint a saját csapataiké. Az összecsapás során a legnagyobb nyomás azonban a német elitegységekre nehezedett. Az egyik porosz gránátos zászlóalj 196 főre olvadt. Von Zwehl csapatai, melyek ragyogóan teljesítettek a csata első napjaiban, szinte teljesen megsemmisültek. Egy francia lehallgató állomás az alábbi német telefonhívást rögzítette: „Ha így megy tovább, a háború végére egyetlen emberünk sem marad.”

A németek tisztában voltak vele, hogy a meglepetés ereje már elveszett, de még mindig lehetőség volt egy komoly morális és anyagi győzelemre. Abban egyeztek meg, hogy a győzelem biztosításához további nagy mennyiségű munícióra és katonára lesz szükség, és egyszerre kell majd bevetni őket. A csata így nem enyhült, hanem még hevesebbé vált. Újabb támadásokat terveztek végig a bal parton. Vaux erődjét, mely Douaumont kisebb szomszédja volt, választották ki a következő stratégiai célpontnak.

Német tüzérek ebédelnek Verdunnél.

Ez idő alatt a harcok természetesen tovább zajlottak. A 105. Szász Gyalogezred maradványai tovább nyomultak előre, noha mindkét oldalról tűz alatt tartották őket a francia géppuskások. Az egyik katona így emlékezett vissza: „Majdnem minden tisztünk elesett, vagy megsérült a saját tüzérségünk tüzében, mely túl közelre célzott, és rengeteg veszteséget okozott...” 

Egy másik ezred is megindult a falu irányába, de rengeteg embert veszített. Az öldöklő kézitusa során egyetlen foglyot sem ejtettek a harcoló felek. Egész nap zajlott a küzdelem, de a falut nem sikerült elfoglalni. Négy német ezredet vetettek be, de a 3 500 katonából 2 000 megsebesült vagy elesett. Ez volt az a nap, amikor megszületett a „verduni pokol” kifejezés.

Read more...

A lendület megtörik - 1916. február 27.

A délelőtt folyamán Douaumont települését 4 órán keresztül ágyúzták a németek, mely során egy Kövér Bertát (420 mm-es mozsár) is bevetettek. A feltámadó hóvihar azonban jelentősen lecsökkentette a látótávolságot. A németek a 105. (Szász) Gyalog Ezredet vetették be. A francia géppuskások azonban megtizedelték a támadókat, ugyanis a tüzérség azt a téves információt kapta, hogy a gyalogság elfoglalta a falut, ezért tüzüket a Thiaumont erődre koncentrálták. 

A csata áttekintő rajza.

A német roham csúcspontján, az ellenséges tüzérségtől nem zavartatva, a francia védők a lövészárokban állva tüzeltek a támadókra. Végül a hóvihar tetőfokán a németek bejutottak a faluba, és öldöklő kézitusa alakult ki, egészen az éjszaka leszálltáig. A katonák késsel, ásóval, vagy bajonettel estek egymásnak, és mindkét oldal súlyos veszteségeket szenvedett. A jelentések szerint a csapatok vesztesége elérte az 50%-ot. Két nap alatt a front egyik irányban sem mozdult el.

Elesett francia katona egy bombatölcsérben.

Ez idő alatt a balkáni fronton az osztrák-magyar csapatok elfoglalták Durazzót. A visszavonuló olasz csapatok 900 öszvért és szamarat öltek le, mielőtt elhagyták a várost, és a civileket is magukkal vitték. Essad pasa Nápolyba menekült, ahol megalakította az Albán Átmeneti Kormányt. Ezalatt brit és francia csapatok szálltak partra Szalonikában, hogy idővel felvegyék a harcot az osztrák-magyar és a bolgár csapatokkal. Február 26-án a Provence II csapatszállítót Cerigo partjainál megtorpedózta egy német tengeralattjáró. 930 katonát ragadott magával a hullámsírba, míg 1100 megmenekült.

Read more...

Pétain tábornok átveszi az irányítást – 1916. február 26.

Pétain tábornok Douaumont erőd elestének másnapján érkezett Verdunbe, hogy átvegye a parancsnokságot. Hamarosan ő lett a háború legnagyobb francia hőse, ami végül sokkal elviselhetetlenebbé tette a második világháborús szereplését. Pétain még ma is egy rendkívül ellentmondásos figura a franciák számára.

A francia katonákat sokkolta a német lobogó látványa Douaumont erődjén. Számos parancsnok elhitte, hogy minden elveszett, és visszavonulást rendeltek el, réseket nyitva a védelmi vonalakon, amit az ellenség gyorsan ki is használt. A német repülőgépek röplapokat szórtak a francia pozíciókra. „Douaumont elesett. Nemsokára vége lesz mindennek. Ne hagyjátok magatokat értelmetlenül lemészároltatni.” A kétségbeesés a magasabb rangú tiszteket is hatalmába kerítette. Egy zuáv döbbenten hallgatta a tábornoka motyogását: „Még ha én lennék Napóleon, akkor sem tudnám elkerülni a vereséget” Egy őrmester naplójában még elkeseredettebben nyilatkozott. „Elvesztünk... feláldoznak minket, de az áldozatunk hiábavaló lesz.” A sebesültek és a tüzérség a szárnyakra áramlott, hogy fedezéket keressen, miközben a német tüzérség pusztította őket. Egyes francia katonák pincékbe törtek be, majd részegen fosztogattak az éj leszállta után.

Pétain tábornok Verdunbe érkezik.

A francia főparancsnokság tudta, hogy valamit sürgősen tennie kell. Noel de Castelnau, az arisztokrata és ultrakatolikus főparancsnok, azt javasolta, hogy Herr tábornokot, Verdun idős parancsnokát, cseréljék le Philippe Pétainra, a Második Hadsereg parancsnokára. (Herrt csendben leváltottak, azokkal a parancsnokokkal együtt, akiknek a hadosztálya már megsemmisült.) Ezzel egy időben Castelnau keményen vitába szállt azokkal, akik Verdun kiürítése mellett érveltek. Nem csak a védelem mellett kardoskodott, de a jobb parti állások megtartása mellett is.

Sokan azért kifogásolták Castelnau döntését, mert szerintük Falkenhayn kezére játszott azzal, hogy belement egy olyan felőrlő csatába, amibe a francia erők beleroppanhattak volna. Mások azzal érveltek, hogy Verdun eleste aláásta volna a francia harci szellemet. Bármi is lett volna a helyes döntés, végül úgy határoztak, hogy egy talpalatnyi földet sem adnak fel harc nélkül. Pétain tökéletesen alkalmas volt erre a feladatra. Három évvel ezelőtt még csak ezredes volt, a háború pedig kiemelte az ismeretlenségből. Pas-de-Calaisben született, és merőben eltérő felfogást képviselt kollégáihoz képest, ugyanis a tüzérség szerepét fontosabbnak tartotta a frontális támadásnál. Azzal, hogy a defenzív taktikát részesítette előnyben, tökéletes választásnak bizonyult.

Francia katona egy fel nem robbant 380 mm-es lövedék mellett.

Read more...

A németek elfoglalják Douaumont erődjét – 1916. február 25.

Délután 3 órakor a brandenburgi 24. ezred gyalogsága a 2. és 3. zászlóaljjal nyomult előre. Mivel több parancs is késve érkezett az ezredhez, a 3. zászlóalj úgy nyomult előre, hogy a szárnyai védtelenek voltak. A németek lerohanták az erdőben és a 347-es magaslaton a francia állásokat, miközben a Bois Hermitage felől géppuskások támogatták az előrenyomulásukat, és rengeteg foglyot ejtettek. A 347-es magaslatnál a franciákat jobbról átkarolták, és Douaumont faluba húzódtak vissza.

A német gyalogság kevesebb mint 20 perc alatt elérte a kitűzött célokat, és egészen addig üldözte a franciákat, amíg a közeli templomból tűz alá nem vették őket. A németek a fák közé, és egy vízmosásba menekültek, mely egészen az erődig húzódott. Amikor a német tüzérek bombázni kezdték a területet, nem akarták elhinni a telefonon érkező híreket, hogy a német gyalogság egy része már az erődtől néhány száz méterre áll. Több osztag is arra kényszerült, hogy előrenyomulva keressen menedéket a saját ütegek bombázása elől, és két csapat is eljutott az erődig. Nem tudhatták, hogy csak egy kisebb karbantartó osztag állomásozik az erődben egy tartalékos tiszt parancsnoksága alatt, mivel nagyrészt leszerelték azt, miután a belga erődöket szétlőtték a 420 mm-es német mozsarak.

Douaumontnál védekező francia katonák.

Egy 100 fős német csapat megpróbált fáklyákkal jelezni a tüzérségnek, de a havazás, és a félhomály miatt nem vették észre. Néhányan elkezdték átvágni az erődöt körülvevő szögesdrótokat, miközben a francia géppuskatűz lassan megszűnt. A franciák látták a németek jelzését, de azt hitték, hogy a 378-as magaslattól visszavonult zuávok azok. Ennek köszönhetően a németek el tudták érni az erőd észak-keleti végét, mielőtt a franciák újra lőni kezdtek. Egy kisebb csapat át is tudott mászni a csatorna feletti korláton, majd anélkül ereszkedtek le az erődbe, hogy bárki is rájuk lőtt volna, mivel a közeli géppuskáknál egyetlen ember sem volt.

A német csapatok egymás után szivárogtak be az erődbe az egyik üresen álló bunkeren keresztül, majd elérték a központi alagutat. Ahogy csendben haladtak előre, hangokat hallottak, majd rábeszélték az egyik francia foglyot, hogy vezesse őket az alsó szintre. Itt találták meg Chenot főtörzszászlóst és 25 emberét, akiket foglyul ejtettek.

Az erőd elfoglalását ünneplő német plakát.

Read more...

Megkezdődik a verduni csata - 1916. február 21.

Mivel az 1915-ös év áttörési kísérletei nem hoztak eredményt, Falkenhayn úgy döntött, hogy taktikát vált, és a francia hadsereg kivéreztetéset tűzte ki célul. A választás Verdun-sur-Meuse városára esett, mely erődökkel volt körülvéve, és a Párizsba vezető utat zárta el.

A hadművelet megkezdése előtt Falkenhayn ezt írta II. Vilmos császárnak:

"A franciákat egy hajszál választja el az összeomlástól. A tömeges áttörés – mivel az erőforrásaink nem elegendőek hozzá – felesleges. Amit viszont megtehetünk, az az, hogy kényszerítjük a francia vezérkart, hogy minden emberét bevesse. Ha ezt megteszik, a francia erők kivéreznek."

A támadás során a németeknek kedvezett, hogy Verdun három oldalról is elszigetelt volt, és csak egyetlen utánpótlási útvonallal rendelkezett, míg a német vasutak mindössze 20 km-re voltak a fronttól. Ezen kívül Verdun védelme sem volt teljes, mivel a tüzérség egy részét eltávolították az erődökből, hogy máshol vessék be őket.

Ennek ellenére a franciákat nem érte teljesen felkészületlenül a támadás. Egyrészt a napok tartó havazás késleltette a német támadást, másrészt hírszerzői forrásokból, és a front környékén megnövekedett zajból, és csapatmozgásokból tudni lehetett, a németek készülnek valamire, még ha annak mértékét elképzelni sem tudták...

Légifelvétel a francia Douaumont erődről.

Read more...