2018. november 14., szerda

Az elmaradt verseci ütközet - A Nagy Háború anekdotái - XLVI.

1918 november elején, a monarchia összeomlásakor az ország valamennyi városában megalakultak a helybeli nemzeti tanácsok, így Versecen is. 

Azokban a napokban kezdte meg kényszerű visszavonulását Mackenzen vezértábornagy Erdély határáról hazafelé, nagy Németország felé. Valami hat hadoszlopban. A legdélibb oszlop Versec városának vette az irányt. Akkorára azonban a Károlyikormány megkapta az ántánt szigorú utasítását, hogy szerelje le Mackenzen hadseregét s összes katonáit szolgáltassa ki a megszálló csapatoknak. A Károlyi-kormány, miután nem akart többé katonát látni, fanyar képpel bár, de továbbította a szörnyű parancsot az összes vidéki nemzeti-tanácsoknak. 

Az ukáz megérkezett Versecre is. 

Összeült erre az ottani nemzeti tanács és noha csak néhány jámbor őrrel rendelkezett, hosszas kupaktanács után úgy döntött, hogy leszereli a város irányába közeledő német hadoszlopot. 

S a határozatot tett követte. 

Küldöttséget menesztettek az elővéd elé, hogy — azonnal lerakni a fegyvert! Az elővéd ezredesparancsnoka türelmesen meghallgatta a verseci nemzeti-tanács kemény, mindazáltal tiszteletteljes hangon továbbított parancsát, aztán kiadta az ellenparancsot, hogy az elővéd két zászlóalja nyomban fejlődjön föl rajvonalba és ütközetkészen nyomuljon előre Versec városa ellen. 

A német ezredes ugyanis, mint komoly katona, csak véres csatában legyőzetve, volt hajlandó megadni magát. 

Az előrenyomulás végét azonban nem voltak hajlandók bevárni a verseci nemzeti-tanács tagjai, hanem eliszkoltak a városból. Ki gyalog menekülve, ki szekéren vágtatva. Csak tíz nap múlva mertek visszaszállingózni. 

A németek akkor már valahol Bécsen túl meneteltek. Nagy hazájuk felé.


(Komáromi János közlése, Budapest. In: Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái)



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP