2016. április 3., vasárnap

Ancona bombázása - 1916. április 3.

Pólából 1916. április 3-án indult az L 66-os (Dragan Babics fregatthadnagy, Grabovsky Antal repülőmester), az L 70-es (Molnár János repülőmester, Hoffmann ?), az l04-es (Friedrich Marchesani, Ottokar Jereb hadnagy a tábori repülőktől), az L 71-es (lovag Karl Dursky von Trzasko fregatthadnagy, Kuster Ágoston sorhajóhadnagy), az L 69-es (Heribert Strobl von Ravelsburg fregatthadnagy, Hovora egyéves önkéntes), az L 65-ös (Stenta Hugo sorhajóhadnagy, Karé Koch von Kocher fregatthadnagy), az L 76-os (Metzler György tengerészkadét, Johann Carini repülőmester pilóta), az L 94-es (Vámos János tengerész zászlós, Sewera Miksa fregatthadnagy), az L 74-es (Prebenda, Dolezsál Oszkár sorhajóhadnagy) és az L 90-es (Drakulics, Lettner). 

Két hullámban indultak, az első öt gépet 15 perc után követte a többi. Ancona vasútállomását és kaszárnyáját bombázták. Három légvédelmi üteg és négy repülőgép lőtte őket. Az L 71-es találatot kapott, amely átütötte a benzintartályát, így elfolyt az üzemanyaga. Leszállt a vízre, de előtte siklórepüléssel elszállt a város felett és ledobta "csomagjait". Az erős hullámverés beszakította a testet, Durskyék ezért szétzúzták a kurblival a motort, mert a gépet benzin híján nem tudták felgyújtani, majd a vízben hánykolódva várták a bajtársak segítségét, ami nem is késett sokáig. 
A gép előtt Molnár János, mögötte Vámos és Stenta.
Az L 70-es, miután ledobta bombáit, melléjük ereszkedett és felvette őket. A vízre éréskor azonban az L 70-es egyik úszója megsérült, s a nagy hullámzásban Molnár repülőmester nem tudta elszakítani gépét a víztől. Az L 70-es tehát a hullámok hátán bukdácsolva igyekezett keletnek, mert az olasz parttól alig 2 és fél mérföldre voltak, s már elindult feléjük egy olasz romboló és egy tengeralattjáró. Látván reménytelen helyzetüket, az L 65-ös is melléjük ereszkedett, ám mivel az L 70-es még valahogyan továbbvonszolta magát, ismét felszállt, s a többi géppel együtt megpróbálták elűzni a közeledő olaszokat. Két gép hazaindult segítségért, az L 90-es és az L 94-es pedig leereszkedett az L 70-es mellé, mert az másfél mérföldnyi menet után megállt. 

Az L 94-es pilótája, Vámos Lajos felvette Durskyt és Kustert, majd elindult haza. Molnárért és Hoffmannért az L 65-ös ment, s miután Stenta sorhajóhadnagy felgyújtotta az L 70-est, továbbrepült velük. Mindez a parti ütegek, hajólövegek és repülők lövöldözése közepette folyt le. Ám a visszaút sem volt zökkenőmentes. Még csak 25 mérföldre távolodtak el Anconától, amikor az L 76-osnak motorhavaria miatt le kellett szállnia, az L 104-esnek pedig elfolyt a hűtővize, így az sem tudta folytatni az utat. De jött a segítség, mindkettőjüket bevontatta egy torpedónaszád. A repülők e sikeres akciójáról, de mindenekfelett a pilóták önfeláldozó bajtársiasságáról nagy elismeréssel szólt a magyar sajtó, kiemelve hogy a vállalkozás résztvevői zömmel magyarok voltak.

(Dr. Csonkaréti Károly: A császári és királyi légierő. Hajja és Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2008.)



0 megjegyzés:

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP